A szeretői státusz a legtitkosabb része egy szerelmi kapcsolatnak, és akármilyen vitatható erkölcsileg, gyakori jelenség az emberi viszonyokban. Ha fájdalom nélkül szeretnénk megismerni, mit is jelent ez, akkor a legjobb megoldás, ha könyvet olvasva merülünk el a lélekromboló szerelmi háromszögben. Akkor legfeljebb csak a szereplők fájdalmát érezhetjük át, nem a sajátunkat. Kezdhetjük az Anna Kareninával vagy valamelyik Csehov novellával, bár kortárs íróinkat is megihlette a téma, mutatjuk, kiket.
Szerettem őt
A viszonyunk következményeire nem is gondoltam. Rádöbbentem, hogy az élet sokkal vidámabb, mint azt hittem. Negyvenkét évet kellett megérnem, hogy erre rájöjjek, és annyira elbűvölt a fölfedezés, hogy erővel visszafogtam magam, inkább nem gondoltam bele, mi lesz később. Madarat lehetett volna fogatni velem, odáig voltam.
Anna Gavalda regénye ma már klasszikusnak számít. Egy fiatal nő, Chloé magára marad, amikor a férje elhagyja egy másik nő kedvéért, és az apósa vidéki házába menekül. Csakhogy nem az ő sorsa a történet lényege, hanem az apósáé, aki megérti a fiát - megérti a menyét is. A férfi ugyanis évekig élt kettős életet, és ma már úgy látja, gyáva volt elhagyni a feleségét, hogy élete szerelmét válassza. Az éjszakába nyúló beszélgetések egy pohár bor mellett megnyitják azt a titkos létet, amiről eddig senkinek sem beszélt.
Nem azért, mert emlékezni akar, vagy mert így tudna a megcsalt menyének segíteni. Az öngyógyítás folyamatát indítja be, hogy végre kimondja, amit eddig elhallgatott. "Annyira szerettem őt. Annyira szerettem..." - "csak aludni jártam haza, meg hát azért, mert a családom ott lakott" mondogatja, miközben az események láncolata kettős - egyfelől a családjáért a végsőkig kitartó férfit mutat, másrészt egy másikat meghódító férfit. "Hihetetlen volt az a nő..." És mert az egész helyzet olyan valószínűtlenül alakult. Suzanne vagy Mathilde? Paul döntése bontakozik ki a sorokból, és a végére Chloénak is döntenie kell. (Magvető Kiadó)
A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. Ez akár újsághír is lehetne valamelyik bulvár hetilapban, de ez Sándor Erzsi regénye. A helyzet ráadásul reménytelen: a férfi nős, válni nem akar. Lili azonban menthetetlen, amikor a férfi leutazik a városba, akkor csak az övé, és ez illúzió elég ahhoz, hogy belezuhanjon a szeretői státuszba. Az ő belső monológján keresztül ismerjük meg az eseményeket.
Aztán már csak az örvény, meg a forgatag, nem tudom, mi történik velem, nem is nagyon akarom tudni. Nem vagyok magamnál. Az egyetlen felrémlő gondolat a fejemben, hogy ez tényleg Miklós és személyesen, de ezt nem merem mondani, bár akkor talán röhögnénk, és az se lenen rossz. Otthonosabb lenne, mint ez itt. Attól félek, ha vége lesz, sose lesz többször. Ennyit akart, megkapta, megy tovább.
Lili pontosan tudja, hogy amit a vidéki kollégák sejteni kezdenek, az is messze van a valóságtól. A lopott órák, egy külföldi út, ahol nem is lehet egymást vállalni, közös fotó nem készülhet, mindig kijózanítja. Néha megoldásnak azt kívánja, bárcsak lelepleződnének, kiderülne ez a sok hazugság, és eldőlne, akkor kit választ a férfi. Mint minden szerető, abban reménykedik, hogy őt, a fiatalabbat, a kívánatosabbat - de az élet újra csak rácáfol a vágyakra. A férfi marad abban, amiből sosem kívánkozott el, vagy ha igen, csak ideig-óráig. (Park Kiadó)
Számos könyv mellett az egyik legfontosabb, ha szerelmi viszonyról van szó, Esther Perel párkapcsolati pszichoterapeuta írása. Az elmúlt évtizedekben több száz olyan párral dolgozott, akiknek a hűtlenséggel kellett szembenézniük.
A szerelem mocskos, a hűtlenség még mocskosabb. Ugyanakkor egy páratlan ablak is, hogy beleláss az emberi szív legeldugottabb réseibe.
Miért lépnek félre az emberek, még azok is, akik boldog kapcsolatban élnek? Miért fáj a megcsalás? Mit jelent, mást jelent-e egyes kultúrákban a hűtlenség, másképp ítélik-e meg, ha nő vagy férfi követi el? Létezik megcsalásbiztos házasság?
Lehet-e egyáltalán egyszerre több embert szeretni és főleg: ha megtörtént, megmenthető-e a kapcsolat. Az író számos kérdést feszeget, nagyon őszintén válaszol, példákkal, emberi sorsokkal mutatja be az egyes folyamatokat, akár generációkon át. Szemléletesen indul az egész, egy előadást idéz fel. Amikor ugyanis felteszi azt a kérdést, hogy "csaltak-e már meg téged?" - senki nem emeli fel a kezét, de ha úgy kérdezi, hogy "Volt-e már olyan a környezetedben, akiről tudtad, hogy megcsalták?" - akkor mindenki... A könyv célja azonban nem a mesélés, hanem a megértés a gyógyulás folyamatának segítése. (Cor Leonis Kiadó)
, a "Szerettem őt" fel is került a listámra, elolvasom.
