Bár senki nem mondja ki, az érintettek és az éppen hatalmon lévő rendszer is folyamatosan kerüli a témát, de a mai, modern társadalmat - élen a dolgozó nőkkel - úgy alakították ki, hogy azzal alaposan megnehezítsék a gyerekvállalást. Hogy ez egy direkt vagy véletlen folyamat volt-e, az nehéz kérdés - vannak elméletek, melyek szerint szándékosság áll a háttérben -, ellenben egyre inkább azt érzik a fiatal, gyermekvállalásra alkalmas párok, hogy egy kisbaba csak nyűg lenne az életükbe.
Sokan a karrierre hivatkozva, sokan egyszerűen általános egzisztenciális körülményeik veszélyeztetése miatt, de egyszerűen nem tudnak gyermeket vállalni. Rossz beosztásban dolgoznak, keveset keresnek, ha elég a pénz, akkor kevés az idő, ha van idő, akkor nincs megfelelő pár, vagy a körülmények nem adottak, kifogás tehát mindig akad, mígnem a párok eljutnak odáig, hogy gyakorlatilag már biológiailag sem lehet gyermekük. Ez azonban egy másik probléma, az alábbiakban inkább azt vesszük sorra, hogy miért akarunk mégis gyereket, ha sokak szerint ez csak nyűg?
Kezdjük rögtön azzal, hogy szembefordulunk a mai liberális gondolkodásmóddal, és kijelentjük, hogy a család így néz ki: apa, anya és gyerek, ideális esetben gyerekek. Ez a klasszikus, működő, a fajfenntartás tekintetében egyetlen és kizárólagos modell. Egy férfi és egy nő tehát élhet párkapcsolatban, lehetnek házasok, de az attól még csak egy státusz, egy állapot, ellenben nem család. Egy párt a gyermek megléte tesz igazi családdá, és ad értelmet az együttélésüknek, a létezésüknek, hiszen csak a testi örömök miatt hosszabb távon egyszerűen nincs értelme együtt maradni. A család tehát attól család, hogy gyermeket vállalunk.
A bosszúság mellett sokkal több örömet ad!
A gyerek valóban nyűg lenne? Nézőpont kérdése! Tény és való, hogy rengeteg lemondással jár, és ennek a lemondásnak a jelentős része az anyát terheli, akit a téves társadalmi beállítások - karrierhajszolás és egyebek miatt - negatívan érint a babavállalás. Nem véletlenül van egyre több depressziós kismama, de ez ismét más lapra tartozik. A lényeg, hogy a gyermekvállaló nőknek időben fel kell ismerniük, hogy egy nő akkor teljesedhet ki, akkor nyerhet értelmet az egész élete, ha gyermeket vállal. A materiális javakba kapaszkodhatunk, de egy drága autó, egy szép ház vagy az ékszerek nem fognak meglátogatni minket idős korunkban, nem beszélnek hozzánk, és nem emlékeznek ránk, ha már elhagytuk ezt a világot.
Egy gyerek ráadásul sokkal több örömet okoz, mint bosszúságot, ha el tudjuk engedni a modern világ anyagi javait, és megtanulunk lelkileg anyukák lenni. Az őszinte gyermeki mosoly, a tanítás és példamutatás lehetősége, az első közös élmények, a való élet prezentálása egy a világot még nem ismerő kis teremtménynek, a büszkeség az első szavak hallatán, az első közös sikerélmények az étkezésben, majd az óvodában, az iskolában, és persze az első buktatók, botladozások. Ezek mind-mind megfizethetetlen, anyagiakban nem kifejezhető értékek, melyek feledtetik velünk a kieső fizetést, az kialvatlan éjszakákat, vagy éppen azt, hogy nem tudtunk elmenni nyaralni. Egy gyermek tehát új értelmet ad az életnek, az ünnepeknek, sőt a szürke hétköznapoknak egyaránt!
Bár lesznek mélypontok, hiszen a gyermeknevelés a nagybetűs hullámvasút, azonban gondolj arra, hogy míg elesett gyermekedet te gondoztad éveken, sőt évtizedeken át, egyszer ugyanezt a gondoskodást visszakaphatod tőle, ha megfelelő szülő voltál. Ha materialistán közelítünk a kérdéshez, csúnya szóval azt is mondhatnánk, hogy a gyermek a világ legjobb befektetése, ami garantáltan megtérül előbb vagy utóbb. Persze rengeteget kell dolgozni ezért, de közben mi is fejlődünk, jobb emberré válunk, többek leszünk és kinyílik előttünk a világ. Ha pedig megöregedtünk, gyermekeink, sőt később unokáink és dédunokáink betoppanásánál lehet-e majd nagyobb öröm az életünkben? Kizárt!
Imádom őket. 
