Több, mint nyolcvan könyve jelent már meg, ezek közül több is az ehető virágok gasztrotörténetével foglalkozik, természetesen tengernyi recepttel, egyszerű növényleírásokkal. Vajon mit jelent egy mai füvesasszonynak az ősz? Halmos Mónikával, fitoterapeutával beszélgettünk.
Beköszöntött az ősz, ilyenkor egy fitoterapeuta egyre kevesebb feladatot kap a természettől? Vagy épp ellenkezőleg?
Aki a növényekkel szimbiózisban él, annak minden évszak új és új feladatokat ad. Az ősz az érés időszaka, ilyenkor érnek a gyümölcsök, a magok. Munkát ad a gyümölcsök eltevése, a bogyók gyűjtése, a magszedés, dugványok készítése.
Ősszel nyugovóra tér a növények egy része, vannak, amiket a kertből védett helyre viszünk. Kicsit bekuckózik, elfárad minden. Ez csak a látszat?
A föld alatt, a gyökerekben, a rügyekben ott szunnyad az élet, robbanásra várva. Az őszben már ott van a tavasz, hiszen ilyenkor kell begyűjteni a magokat, a hagymákat elültetni. A földben már megkezdődött a számunkra láthatatlan készülődés. A hagymák, gyöktörzsek a nyár folyamán összegyűjtött tápanyagokkal felvértezve készülődnek, hogy amikor itt az idő: felserkenjenek. Vannak olyanok, amelyeket ilyenkor gyűjthetünk: a feketenadálytőt, a katángot, a zilizt vagy a pitypang gyökerét. Alkoholos kivonatokat készíthetünk, szárítmányokat.
Mit szeretsz az őszben?
Az ősz nekem sokáig az iskolakezdést jelentette. Imádtam a tankönyvek illatát, szomjaztam az új ismeretekre. Amikor a gyerekeim mentek iskolába, azt is ugyanúgy élveztem. Szeretem a természet színeinek változását, ahogyan a nyár nagy buja zöldjébe belekap a szeptember, megszínezi, megtölti az érett gyümölcs, a fanyar levelek zamatával. Az őszben szép, hogy búcsúzunk valamitől, amiben ugyanúgy ott van az újrakezdés ígérete. Az elengedés gyakorlása. Szeretem az ősz színeit a ruháimon, a színes faleveleket a kertben, a simogató napsütést. A szertelen és szabad nyár után az őszben van valami megfoghatatlan biztonság, valami kedves ölelés. És a szüret, a borospincék hívogatása. Elüldögélni is jó egy barát présháza előtt, amikor olykor koppan a dió, libben a levél, a pohárban megcsillan a korán lebukó napsugár.
Az ősz a lombszíneződés ideje, amit például Japánban ugyanúgy ünnepelnek, mint a tavaszi cseresznyevirágzást. Nálunk is több figyelmet kellene fordítani erre, a fák lombját nem egy szükséges rossznak tekinteni, ami lepotyog, amit össze kell gereblyézni, vagy lombszívózni, műanyag zsákba gyűjteni, és elvitetni "zöldhulladék"-ként. A falevél a fa tulajdona, a földből nyerte hozzá a tápanyagot.
Mit tegyen egy városlakó ősszel?
Az ősz a kirándulások ideje, hiszen nincs már nyomasztó kánikula, gyönyörű a színesedő erdő, kellemes bakancsot húzni. A hegyekben olykor akár a felhőket is elérhetjük egy-egy párás napon.
Mi az, ami a nyár után kezd igazán tobzódni?
Léteznek olyan virágok, amelyek ilyenkor pompáznak: a krizanténok, amelyek a Távol-keletről kerültek Európába. Ragyognak a begóniák a ládákban, fellélegeznek a bársonyvirágok, a körömvirágok, belesárgállanak még a szomorú szürkeségbe. Amikor érik a szőlő, akkor virágzik a borostyán, lehet látni, ahogyan a méhecskék, a dongók járják az illatos virágokat, kis plusz téli muníciót begyűjteni. Érdemes megfigyelni, hogy mennyi gyógynövény virágzik ilyenkor a réten, amelyek mind élelmet jelentenek a rovaroknak.
Aki nem rendelkezik ilyen mély ismeretekkel - hogyan kezdje el a kapcsolódást a természettel?
Ki kell menni az erdőbe, kiülni egy parkba, a kertbe, és gyönyörködni abban, ami ott van! A levelek hullásában, a virágok színeiben, a bogyós termésekben. Rácsodálkozni, hogy a kockakövek közül kikandikál a pitypang, hogy a villamosmegállóban virít a porcsin. Le kell lassulni, megélni minden pillanatot.
Mert a kerti munka, a kapálás, ásás, az ültetés és a betakarítás mind felért és felér ma is egy-egy gyógyító erővel. A hosszú és erős gyaloglás, a mély lélegzet az erdő mélyén hasonlóan gyógyír a testnek és a léleknek. A kerti tevékenység alkotás, teremtés, a növények gondozása örömforrás. Akkor is, ha a kert csupán egy virágcserép az ablakpárkányon. Ha megérezzük a természet egyetlen akár rezdülését, már közelebb kerültünk hozzá. Megnyugszik a lélek, feltöltődik a test... az a baj, hogy ma már tudományosan kell magyarázni, tanítani, hogyan kapcsolódjunk a természethez.
Te hogyan vonod be az embereket ebbe a folyamatba?
Elvállaltam, hogy városi növénysétákat is tartok. Észrevettem, hogy van erre igény, sokan szomjazzák ezeket az ismereteket. Olyan jó érzés, amikor kapok egy levelet, hogy a Hunyadi téri növényséta adta meg azt a lökést, hogy kimerészkedjenek a közeli hegyekbe, hogy picit másként nézzenek az orruk elé. Vagy amikor egy fiatal pár elmeséli, hogy a már nem működő repülőtéren gyűjtenek vadsóskát, erdőszéli csiperkét, csipkebogyót, és ezekből a vadon termő alapanyagokból készíthetik el a vacsorájukat.
Mind csipkebogyóból készülnek, és az elnevezések mutatják, hogy milyen sokszínű a nyelvünk! A népnyelv olyan szép és izgalmas neveket ad a virágoknak, bogyóknak, fáknak! A csipkebogyó fontos alapanyag, nem csak teának használhatjuk, természetesen hidegen áztatva, hogy ne vesszen el a remek C-vitamin-tartalma, de készülhet belőle leves, mártás, desszert. A tök- és avokádó-latte divatos, de miért nem a hazai, értékes és isteni finom gyümölcsökkel próbáljuk ki ezt is?
Mit lehet rólad tudni?
Aki kicsit is mozog a hazai gasztro- vagy kert világban, az az ehető virágok nagyasszonyaként tarthat számon. Több mint 30 éve ez a saját kutatási területem. Van egy kertem, ahol vegyszermentesen, szabadföldön nevelek ehető virágokat, gyógy- és fűszernövényeket. A kert egy része azonban "vadon", ahol az eredeti természetes növénytakaró növényei élnek. Érdekes megfigyelési terület: hogyan alakul át évről évre. Van csalán, komló, vadrózsa, többféle bodza, nem is lehet felsorolni, mennyi minden nő csak "úgy". Igazi "természet patikája".
Az életem másik részében cikkeket írok, fotókat és videókat készítek a kert-konyha-egészség témakörben. Divatos azt mondani, hogy szem előtt tartom az ökológiai gazdálkodást, a fenntarthatóságot, a biodiverzitást, de nekem ezek alapvetések, ezért nem tartom lényegesnek kihangsúlyozni, pedig tudom, hogy ezek erős hívószavak, nagy ma a marketing-értékük. Nemrég készültem el interaktív gyógynövényes játékkal, ez újfajta lehetőség arra, hogy megismerjünk sok-sok hazai növényt, a gyógyhatásaikat. Amikor pedig éppen nem ezeket a dolgokat művelem, akkor sem ülök ölbe tett kézzel, hiszen van négy felnőtt gyermekem, öt unokám...
Hogyan lehet a gyerekeket bevonni ebbe a világba? Tartasz-e nekik is foglalkozást?
Virágos palacsintát sütni a legnépszerűbb foglalkozásaim egyike - bár ezt a felnőttek is imádják. Közben megismerünk sok-sok növényt, virágot, amelyeket belesütünk a tésztába. Ugyanígy hat a közös szendvicskészítés csupa növénnyel. A gyerekek sokkal nyitottabbak, nem rémülnek meg a zöld csalánkrém láttán, nekik természetes, hogy egy ibolyának ibolyaíze van. Az lenne a jó, ha valahogyan minél többen megőriznék ezt az állapotot: amikor még a természet természetesen kapcsolódik hozzájuk, amikor még nincsenek előítéleteik.
