A Dunajec folyó mentén megbúvó Pieninek Nemzeti Park Európa egyik legkülönlegesebb természeti kincse. A meredek mészkőszirtek, a kanyargó folyó és a szinte érintetlen erdők együttese olyan látványt nyújt, amely egyszerre vadregényes és megnyugtató. Itt található a híres dunajeci tutajozás szlovák szakasza, amelynek egyik legfontosabb kiindulópontja a festői Vöröskolostor.
A tutajozás nem csupán egy egyszerű vízi kirándulás: élő hagyomány, amely generációról generációra öröklődik. A helyi tutajvezetők - gyakran népviseletben - mesékkel, történetekkel és humorral teszik felejthetetlenné az utat. A lassan sodródó tutajokról egészen más szemszögből tárul fel a természet, mint egy túra során: a folyó ritmusa határozza meg az élményt. A tutajozás hagyománya több száz éves múltra tekint vissza. Eredetileg a tutajokat áruszállításra használták: lovakat, faanyagot, sót és egyéb termékeket juttattak el a folyón keresztül távolabbi vidékekre. Nem is akárhová, hanem északra, akár Gdanskba. Persze ez az utazás hónapokig tartott. Idővel azonban a gazdasági szerep háttérbe szorult, és a tutajozás turisztikai élménnyé alakult.
Mire ülünk fel?
A mai tutajok még mindig fából készülnek, több keskeny rönköt kötnek össze, és hosszú rudakkal irányítják őket. A tutajvezetők - vagy ahogy helyben nevezik őket, "flisákok" - különleges tudással rendelkeznek: ismerik a folyó minden kanyarulatát, örvényét és legendáját. A tutajvezetők szívesen mesélnek a híres sziklaalakzatokról, amelyek mind saját történettel bírnak. Az egyik legismertebb a "Hét szerzetes sziklája", amelyről úgy tartják, hogy egykor valódi szerzetesek változtak kővé. Egy másik történet szerint a folyó kanyarulatai egy elátkozott király történetét őrzik, aki büntetésből örökké bolyong a sziklák között. Bár ezek a legendák inkább mesék, mégis különleges hangulatot adnak az utazásnak - főleg, amikor a tutaj csendben siklik a sziklafalak között.
A dunajeci tutajozások során gyakran emlegetett legenda szerint a híres szlovák?lengyel határvidéki betyár, Juraj Jánošík volt az, aki - a történetek szerint - átugrotta a Dunajec folyó egyik szűk szakaszát. A monda úgy tartja, hogy Jánošík menekülés közben, üldözői elől próbált egérutat nyerni a meredek sziklafalak között. Amikor a folyóhoz ért, nem volt más választása: nekifutott, és egyetlen hatalmas ugrással átszökkent a túlpartra. Az üldözők viszont már nem tudták követni, így sikerült megszöknie. A tutajvezetők ma is szívesen mesélik ezt a történetet, gyakran egy-egy sziklaszorosnál rámutatva: "itt ugrott át Jánošík!"
Mit mesél a ruhájuk?
A szlovákiai gorálok - főként a Pieninek és az Árva régió környékén élő hegyvidéki népcsoport - népviselete nem csupán díszes öltözet, hanem egyfajta "vizuális nyelv". Minden részletének jelentése van: társadalmi státuszt, életkort, alkalmat vagy akár személyes történetet is közvetíthet. A gorál férfiak öltözete első pillantásra is karakteres. A fehér vászoning és a szűk, gyakran hímzett nadrág a tisztaságot és a praktikumot jelképezi - hiszen ezekben dolgoztak a hegyekben.
