A negatív helyzetek, a problémás életkörülmények és az életünkben jelen lévő akadályok egy részét, meglepő módon, de saját magunknak is generálhatjuk. Nem minden esetben kell másokban keresni a hibát, ha úgy érezzük, hogy teljes mértékben kimerültek vagyunk, egyensúlyvesztettek, frusztráltak és demotiváltak. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni a véget nem érő mókuskerékből számoljunk el saját magunkkal és vizsgáljuk meg, hogy tulajdonképpen mi magunk hol helyezkedünk el az életünkben, a cselekedeteink mennyire vannak összhangban a vágyainkkal és a mondanivalónkkal!
Teljes végkimerülésig dolgozunk
A teljesítményorientált hozzállást, az állandó versengést generáló világunkban egyáltalán nem nehéz elhinnünk, hogy az a minimum munkaidő, ami voltaképpen a túlterhelt üzemmódunk eredménye. Próbáljunk meg határokat szabni saját magunknak, vegyünk ki több nap pihenőt, ha úgy érezzük, hogy túlterhelt a gépezet! A siker kulcsa nem a túlhajszolt, állandó cselekvés, hanem annak a képességnek az elsajátítása, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy melyik periódusunkban vagyunk igazán produktívak és tudjuk-e tartani a magunknak szabott reális teendők sorát!
Nem tudunk örülni az apró sikereknek
A felgyorsult közegünkben az is kifejezetten önkárosító tevékenység, ha egyszerűen nem tudunk örülni az apróbb célok teljesülésének. Mindent, egy nagy egésznek látunk és így sokkal inkább hajlamosak leszünk arra is, hogy félúton feladjuk a terveinket. Merjünk gratulálni saját magunknak, megünnepelni a kisebb mérföldköveket is! Végtére is nem a végcél a fontos, hanem az út és az ott felszedett képességek sorozata.
Minden alkalommal magunk elé helyezünk másokat
Gyakran gondoljuk úgy, hogy azok az emberek az igazán törődő személyek, akik minden egyes alkalommal ott vannak, ha a másiknak szüksége van rá. Sohasem mondanak nemet, még akkor sem, ha egyébként az adott illetőnek hetek óta húzódik az énideje. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a legtöbbet úgy adhatunk másoknak, ha saját magunk is rendben vagyunk, fel vagyunk töltődve és ki vagyunk pihenve. Merjünk nemet mondani, arra sarkallni másokat, hogy egy oda-vissza adakozó kapcsolat alakuljon ki, ne pedig egy teljesen egyoldalú csatorna!
Másokhoz hasonlítjuk magunkat
Rengeteg idő és energia megy el azáltal, ha minden egyes helyzetben mások elvárásai, lépései szerint éljük a mindennapokat. Próbáljuk elfogadni a saját erősségeinket és gyengeségeinket és ahelyett, hogy másokhoz hasonlítgatnánk magunkat, inkább a múltbeli énünk szolgáljon a fejlődésünk alapjául. Képzeljük el saját magunk legjobb verzióját, azt a karaktert, akik mindig is lenni akartunk és a jelenbeli döntéseinket ez alapján gondoljuk át!
Negatív emberek a környezetünkben
A barátainkat, az ismerőseinket és a hozzánk leginkább közel álló személyeket jól válogassuk meg! Az életünkben éppen elég olyan személy lesz jelen, akik mindenképpen vissza akarnak majd húzni, ha előre szeretnénk lépni, új dolgokba kezdenénk vagy egy régi rossz szokás levetkőzésén tevékenykedünk. Szelektáljuk ki a környezetünkben lévő embereket és vizsgáljuk meg egyesével, hogy a hozzánk közel álló személyek, valójában milyen hatással is vannak ránk és ez mennyiben hajt minket pozitív irányba. Ne féljünk megszakítani így, akár több éves ismeretségeket sem!
