Bár a gyermekünk megszületése utáni első években talán még elképzelni sem tudjuk, hogy miként tudná ez a kis magatehetetlen apróság ellátni saját magát, azonban apránként eljön az idő, amikor kénytelenek leszünk elengedni a kezét, és egy kis önállóságra nevelni őt. Az óvoda általában már erre készíti a gyermekeket, de sokan még így sem lesznek elég önállóak arra, hogy az iskolában megállják egyedül a helyüket. Hogy mit tehet a szülő azért, hogy megtámogassa utódját?
1. Vonjuk be a mindennapi teendőkbe!
Kezdetben talán nehéz lesz, de ha a mindennapi rutin részévé vált, akkor jelentős segítség lehet nekünk, ha gyermekünket megpróbáljuk bevonni a mindennapi teendőkbe. A legjobb ezen a téren a házimunka lesz, ezáltal például egy kis porszívózás, rendrakás vagy mosogatás. Persze az sem rossz alternatíva, ha mindezt csak a saját kis régiójára, például a szobájára korlátozzuk majd!
A mindennapi teendők mellett bátran bízzuk meg gyermekünket kisebb-nagyobb, de mindig önállóan elvégezhető feladatokkal, melyek rendkívül sokat segítenek utódunk személyiségének fejlődésében. Nem véletlenül, hiszen például egy kisebb bevásárlás - ha van bolt a közelben - egyszerre tanítja önfegyelemre, a pénzzel való bánásmódra, és a mindennapi életre is.
3. Bízzuk meg egyre felelősségteljesebb munkákkal!
Ennél persze sokkal felelősségteljesebb munkákat is bízhatunk a gyerekre, amivel még tovább növelhetjük önállóságát, illetve azt a tulajdonságát, hogy képes legyen egyedül elintézni alapvető dolgokat. Ilyen például olyan apróság, minthogy adunk neki egy nagyobb címletű összeget, hogy vegyen magának buszbérletet vagy otthonra egy csomag tésztát, ami egyszerre rengeteg fontos dologra megtanítja majd gyermekünket.
4. Ha van testvér, sokat segíthet!
Kisebb és nagyobb egyaránt! A nagyobbaktól ugyanis hasznos, már bejáratott dolgokat leshetnek el a kicsik, akik mindig utánoznak és példát vesznek, ha pedig kisebb testvére van gyermekünknek, akkor a róla történő gondoskodást állíthatjuk a középpontba. Nagyobb gyereknek bátran kiadhatjuk, hogy etesse vagy itassa meg a picit, esetleg figyeljen rá pár percig, amíg mi elszaladunk WC-re.
Sok szülő óriási hibát követ el, amikor a fentiekben vázolt önálló feladatok során állandóan beleszólnak, ha a gyermek hibázik vagy nem pont az elképzeléseik szerint cselekszik. Néha engedjük el a pici kezét tényleg, ne szokjon hozzá, hogy anya vagy apa mindig ott lesz, és segít, ha probléma adódik, tanuljon meg egyedül döntéseket hozni és cselekedni. Persze azért sose hagyjuk magára órákig, vagy felügyelet nélkül, csak ne szóljunk bele állandóan a dolgába egy feladat elvégzése során.
+1. Játékosan vezesd rá az élet nagy dolgaira!
Hogy a gyerek nem akar segíteni a házimunkában? Nem meglepő, hiszen parancsszóra senki sem szeret dolgozni, az ő értékrendjük szerint pedig a játék képezi a tökéletes átmenetet a kis világuk és a valóság, a feladatok között. Fontos tehát, hogy mindig játékosan vezessük rá az élet nagy feladataira és dolgaira, hiszen így ők is sokkal szívesebben állnak majd hozzá az egészhez.
