Az anyává és szülővé válás a világ egyik, ha nem a legszebb dolga, azonban sajnálatos módon ennek a szerepkörnek árnyoldalai is vannak. Ha éppen megjött, ha front van, ha fáj a fejünk, ha kisbabánknak rossz napja van, akkor bizony előfordulhat, hogy elfogy a türelmünk az aprósággal szemben, amivel csak rontunk a helyzeten, hiszen ezt bizony ő is megérzi majd. Ha te is ebben a cipőben jársz, engedd meg, hogy saját tapasztalatainkból táplálkozva adjunk pár tanácsot arra vonatkozólag, hogy miként kontrollálhatod érzelmeidet!
1. Jöhet egy kis zene!
A zene köztudottan az egyik legjobb hangulatformáló, ami jó hatást gyakorolhat feszültebb napokon nemcsak rád, hanem kisbabádra is. Hogy éppen klasszikus muzsika, valami lazább rockzene, vagy néhány gyerekdal segít neked, illetve nektek ebben, azt mindenkinek magának kell kitapasztalnia, de a megfelelő zene a megfelelő időben rengeteget segíthet.
A türelmetlen anyukák gyakran hajlamosak kilátástalanul, sötéten látni a helyzetet, hiszen hetek, esetleg hónapok óta nem aludtak egy kiadósat, azonban érdemes ilyenkor arra gondolni, hogy mindez nem tart örökké. Olyannyira nem, hogy alig pár év múlva visszasírjuk ezeket a napokat, hangozzék bármennyire is hihetetlenül ez az állítás.
3. Jöjjenek azok a játékok!
A mai kisbabák belecsöppennek a felgyorsult világba, minden ugrál, pattog, siet és stresszes körülöttük, így ne csodálkozzunk azon, hogy többségük messze nem alszik vagy pihen annyit, mint a szakkönyvekben. Meglepő, de a mai kisbabák már 4-6 hetes korukban igénylik a játékot, ahogy a látásuk élesedni kezd. Készüljünk tehát fel erre, hogy a babával ekkor már foglalkozni kell, és néhány zenélő, villogó vagy zörgő játék éppen ideális választás lehet ebből a célból.
4. A tornát is imádják a kicsik!
Akár van ortopédiai problémája a kicsinek, akár nincs, a védőnő és az orvos is bizonyára felhívja a figyelmedet arra, hogy az apróságot rendszeresen tornáztatni kell. Ez egyrészt jót tesz a mozgásszerveinek, másrészt kifárasztja az apró testüket, harmadrészt pedig leköti őket, így nem kell hallgatnod az idegpróbáló sírást vagy hisztit, ha amúgy is a plafonon vagy.
Minden ember addig vallja a "nem engedem, hogy tévézzen a gyerekem" elvet, amíg ő maga nem válik szülővé. A tévé ugyanis nem ördögtől való, megfelelő időben és megfelelő csatornákkal kitűnő segítséget jelenthet abban, hogy miként vonja el a pici figyelmét a rossz napjáról, a hasfájásról, vagy kösse le addig, amíg mi tudunk szusszanni egy pár percet.
+1. Apa és a nagyszülők is segítsenek!
A legnagyobb feltöltődés azonban túlzás nélkül az, ha néha-néha el tudunk szakadni pár percre, esetleg egy órára a kicsitől. Ennél több ideig úgysem bírjuk ki nélküle - meglásd, így lesz ez -, így bízzuk rá bátran kicsit apára vagy a nagyszülőkre, amíg mi sétálunk, pihenünk vagy csak szimplán takarítunk egyet, hiszen ilyenkor még ez is feltöltődés.
