A szakítás a világ egyik legnehezebb dolga, a másik fél hiányát ugyanis kutatók szerint a legtöbben úgy fogják fel, mint a gyászt, ami senkinek sem túl könnyű. A kettő között azonban van egy alapvető különbség: ha valaki meghalt, soha többé nem láthatjuk már, esélyünk sincs arra, hogy még egyszer megöleljük vagy megcsókoljuk, ellenben akiket csak elhagytunk, ők még mindig itt vannak nekünk, és ha túl gyenge pillanatunk van, visszamehetünk hozzájuk. De vajon miért is ekkora a csábítás? Most segítünk időben felismerni a problémákat!
A szakítás általában nem a szívünk döntése, nem pozitív érzelemből döntünk a különválás mellett, hanem azért, mert a józan ész ezt diktálja, hiszen átgondoljuk, hogy mik voltak a problémák, milyen okok vezettek a szakításig. Amikor azonban a másik elkezd hiányozni, ezen felül néhány hetet már külön is töltöttünk, egyre inkább a szív veszi át a hatalmat felettünk - ismét -, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni a racionális gondolkodásról.
2. Látjuk az esélyt!
A szív diktálásán túl azért természetesen gyakran vannak racionális és reális okok is a háttérben, hiszen a párok többségének a szakítás után van csak idejük arra, hogy átgondolják a történteket, a buktatókat, és olyankor jönnek rá arra, hogy akár talán helyre is lehetne hozni a dolgokat, ha egy kicsit jobban átgondolják az egészet, és javítanak néhány igazi apróságon. Ha még van bennünk érzelem, és csak szemernyi esélyt is látunk erre, hajlamosak lehetünk elgyengülni.
3. Nem is volt olyan rossz!
Az emlékek jelentős többsége mindig azt követően szépül meg, hogy eltelik egy kevés idő. Közhely, de az idő tényleg mindent megszépít, de legalábbis elfeledteti velünk a rosszat, ami a párkapcsolat esetében hatványozottan igaz. Volt néhány veszekedés? Na és, ha mellette sokáig boldogok voltatok, akkor biztosan csak az jut az eszedbe, és ez a sok jó már elegendő ahhoz, hogy egymásra találjatok ismét.
4. Nincs más!
A legtöbb szakítás után a többség azért táncol vissza volt párjához, mert egyszerűen nem talál magának mást. Pontosabban talál, csak egyik sem olyan, amilyen megfelelne számára, így a sok rossz közül inkább a kevésbé rosszabbat, a beváltat választja. Sokan ezen felül képtelenek elfogadni bárkit is maguk mellett, vagy nem tudnak szingliként élni, esetleg nincs idejük, energiájuk ismerkedni. Ezek mind olyan dolgok, amelyek egyenes visszautat jelentenek a másikhoz.
5. Te tényleg megváltoztál!
Egyet jegyezzünk meg: a vér soha nem válik vízzé! Meg lehet változni, de maximum ideig-óráig, csak rövidebb ideig. Ha a másikat alapvető jelleme miatt hagytuk ott, elhihetjük, hogy megváltozott, ellenben biztosak lehetünk abban, hogy az a változás egyáltalán nem lesz tartós. Ha egyszer megütött minket, még egyszer meg fogja tenni, ha egyszer megcsalt minket, még egyszer meg fogja tenni, ne higgyük el az ideiglenes ámítást és hazudozást, mert nem igaz.
+1. Még mindig szeretem!
Nem hiába hagytuk a végére a legfontosabb felismerést, ami egy párt újra összehozhat, hiszen nincs is erősebb összetartó erő a szerelemnél. Sok szakítás azért történik meg, mert egyszerűen kihűlt és elveszett valami, esetleg kimúlt a láng. Ilyenkor szükség van egy kis szünetre, vagy legalább arra, hogy átgondoljuk a dolgokat egymástól függetlenül. Ha ezt csak szakítással érjük el, néhány napon belül biztosan ráébredünk majd arra, hogy a szerelem nem múlt el, csak egy kicsi verembe esett, ahonnan ismét ki kell szabadítanunk. Együtt! Csak ebben az egy esetben van értelme az újrakezdésnek...
