Szülőnek lenni óriási felelősség. Nem élettelen dolgok sorsáról, hanem gyermekeink jövőjéről és jelleméről döntünk minden egyes szavunkkal és cselekedetünkkel, éppen emiatt nagyon könnyű hibázni, hiszen a gyerekekkel együtt gyakorlatilag mi is tanulunk. Hibázni minden szülő hibázik, ez elkerülhetetlen, és alapvetően nem baj, ha belátjuk és korrigáljuk azt. A probléma ott kezdődik, ha a szülő képtelen felismerni a hibát, vagy ha igen, eszébe sem jut javítani rajta. Ha te sem szeretnél nagyot hibázni, összegyűjtöttünk pár nevelési hibát, hogy te időben felismerd!
1. Nem elég fegyelmezni!
Nincs feltétlen jó gyerek, mindenki rossz egy kicsit a maga módján, de ez így van jól. A fegyelmezés bizonyos keretek között a szülő dolga, és néha muszáj határozottabban fellépni az apróságok ellen, de ha így is döntünk, akkor jegyezzünk meg valamit: nem elég fegyelmezni a lurkót, el is kell beszélgetni vele a tetteiről. Fegyelmezni, ordítozni vagy a fenekére csapni ugyanis minden szülő tud, de ha a gyermekkel nem értetjük meg, hogy miért történt mindez, egy lelki seb, egy teher marad utána.
Kötelező jelleggel! A fegyelmezés ugyanis lényeges, de ha a pici megérdemli, akkor a megerősítés, a dicséret ugyanolyan lényeges a számára a jellemfejlődés tekintetében, mert éreznie és tudnia kell, hogy mit csinált jól. Ezzel nemcsak az önbizalmát erősítjük, hanem azt is tudatosítjuk bennük, hogy a jó úton járnak, és ők is megtanulják, hogy milyen dolgokkal tudnak örömet szerezni nekünk.
3. Ne legyél mindig felnőtt!
A gyerekeknek fontos az iránymutatás, hogy lássák a felnőtt példaképet maguk előtt, de ugyanolyan lényeges, hogy néha te magad is gyermekké változz. Mindez azért fontos, hogy a gyermek ne csak a biztos támaszt, a játszópajtást is lássa benned, akire jobban hallgat, mint egy felnőttre, akinek kötelezően ellent kell mondania. Sokkal magasabb szintre növelhetjük a bizalmat, ha ezt az utat választjuk!
4. Hagyjuk a rögös úton járni!
Nyilván mindenki vigyázza és óvja gyermekét, azonban rendkívül rossz döntés, ha mindentől megpróbáljuk megvédeni őt. Ezzel ugyanis megakadályozzuk, hogy megismerje a világ működését, ahol nem minden fekete és fehér, ahol gyakran kap pofonokat másoktól, ahol nincs rózsaszín köd, nincs apa és anya védelme, ahol ki kell állnia magáért, ha talpon akar maradni. A világ és az élet ugyanis ilyen, tele van csalódásokkal...
Mert szabályok kellenek. Szabályok nélkül nem nevelkedhet a gyerek, mert komoly problémái lesznek az iskolában. Ez nem azt jelenti, hogy levágjuk a szárnyait a kreativitás tekintetében, hanem azt, hogy megvan mindennek az ideje, a játéknak, a tanulásnak, a pihenésnek, a tisztálkodásnak, és nem összevissza, csak úgy véletlenszerűen.
+1. Soha nem szabad félelmet kelteni benne!
A gyerekek néha nagyon rosszak tudnak lenni. Soha nem csinálhatnak azonban olyan nagy rosszat, hogy annyira haragudjunk rájuk, hogy ezért félelmet keltsünk bennük. Sok szülő próbálkozik ezzel, de olyan lelki terhet ró a gyermekre - hiszen magyarázat nélkül retteg majd a szülőtől -, hogy egy sérült felnőtt válik belőle, aki nem találja majd a helyét a világban.
