A sűrű mindennapokat nagyon sokan különféle ajzószerekkel próbálják meg feldobni és kibírni, így töltik magukba a kávét vagy az energiaitalt, rosszabb esetben pedig mindkettőt. Ha te is ebben a cipőben jársz, és már legalább 5 kávé vagy 2-3 energiaital a napi adagod, akkor a saját egészséged érdekében itt az idő kivenni legalább egy hét szabit, amelynek jelentős részét pihenéssel töltöd.
2. A munkával álmodsz!
A stressz a legtöbb ember esetében abban mutatkozik meg, hogy már aludni sem tudnak éjszaka, vagy ha el is alszanak, félálomban forgolódnak, a munkával álmodnak és így tovább. Ez már egy nagyon végső stádium, ameddig nem szabadna eljutnia egyetlen egészséges embernek sem, ergo ha problémáid vannak az alvással, feltétlenül itt az ideje lazítani.
3. Munka után csak magadba roskadsz!
Ha munka után nincs erőd másra, csak arra, hogy lehuppanj a tévé elé, és elaludj, miközben kihagyod a vacsorát, de még a tisztálkodást is, akkor nálad valami nagyon komoly probléma van. Különösen rossz a helyzet abban az esetben, ha munka után csak az alkoholra vagy a cigarettára tudunk koncentrálni, esetleg érzelmileg labilissá válunk, magunkba fordulunk, sírunk, és csak azt várjuk, hogy reggel legyen, és újra munkába indulhassunk.
4. Már a WC-re is magaddal viszed a telefonodat!
Nem akarsz lemaradni semmiről, ami a mindennapokban történik, az életedet már csak virtuálisan éled, az egyetlen hobbid, hogy a Facebookot bújod, miközben arra vársz, hogy mikor keres a főnök e-mailben, SMS-ben vagy bármilyen más úton. Ha ezeket tapasztalod, itt az ideje sürgősen lazítani!
5. Teljesen szétszórt lettél!
Világ életedben jellemző volt rád a precizitás, de az utóbbi időszakban elfelejtesz dolgokat, kimennek a fejedből olyan alapvető teendők, minthogy enni kellene? Akkor te is a 24. órában jársz már, így itt az ideje kivenni egy kis szabadságot, és elfelejteni pár napra a munkát.
+1. Ha már magasról teszel rá...
A munka iránti érdeklődés elvesztése, a belefáradtság érzése az egyik legnagyobb probléma a mai társadalomban, ami több embert érint, mint gondolnánk, de mivel a fogyasztói társadalom rákényszerít minket a hajtásra, nem tudunk mást tenni, csak dolgozni, dolgozni és dolgozni. Ha már azt vesszük észre, hogy bár bemegyünk, de semmi nem érdekel, nem tudunk lelkesedni, teszünk a minőségre, akkor még a kirúgás előtt inkább menjünk el táppénzre, ha elfogyott volna a szabadság.