A fogyasztói társadalom sajnálatos módon már kinevelt pár olyan generációt, akik gyerekként nem tudtak megtanulni játszani, mert szó szerint kamionszám kapták a játékokat. Ennek a következménye az lett, hogy a mai gyerekek már képtelenek önállóan játszani, szó szerint unatkoznak otthon, vagy maximum az okostelefont nyomkodják, ami hosszútávon rendkívül negatív hatásokkal járhat a társadalmi kreativitás szempontjából. A mai gyerekeket ugyanis meg kell tanítani játszani, és ha nincs ötleted, hogy mitévő legyél, engedd meg, hogy adjunk neked néhány tanácsot ehhez!
1. Szórd ki a játékokat!
Persze ne mindet, de a játékok jelentős részét reptesd meg bátran kifelé. Sajnos manapság jellemző, hogy a nagyszülők, a rokonok és a barátok révén egy halom kacat kerül a gyerekszobába, amiket nincs szívünk kidobni, mert mégis ez meg az hozta őket, azonban jegyezzük meg, hogy ezek csak kárt tesznek a gyermekben, így bátran pakoljuk be őket egy zsákba, és reptessük meg őket kifelé. Először csak tegyük el, majd ha nem keresi a pici, adjuk őket rászorulóknak.
Ha a gyerek nem tud önállóan játszani, annak gyakran az az oka, hogy más dolgok elvonják a figyelmét. Példának okáért a televízió folyamatosan kizökkenti a gyerekeket a fantáziavilágból, ezáltal fontos a teljes csend, hogy koncentrálni tudjanak a saját fantáziavilágukra. Amennyiben ez nem jön össze, akkor ne is várjuk tőlük, hogy bármiben elmerüljenek.
3. Minimális tévé, okostelefon és számítógép!
A gyerekek képzelőerejét, ezáltal játszási szokásait alapvetően meghatározza, hogy mennyi időt töltenek a televízió és a számítógép előtt ülve, vagy okostelefonnal a kézben. Minimalizáljuk ezeknek az elektromos eszközöknek a használatát, és inkább üljetek le együtt játszani. Hogy nincs időd rá? Akkor minek kellett a gyerek?
4. A gyerekhez igazodj, ne a gyereket igazítsd!
Bár a mai világban nehéz mindent a gyerekhez igazítani, de nagyon fontos lenne, hogy az apróságot már egészen kicsi korban se sürgessük, ne szakítsuk félbe a játékát, mert az rossz berögződéseket eredményez. Ha mégis muszáj, akkor inkább keltsük fel előbb - hagyjuk már a 12-14 órás alvásokat, a modern gyerekek másként működnek -, ha előbb kel, előbb el is alszik majd - vagy nem -, de legalább lesz ideje mindenre.
Ha a gyerek leül játszani, soha ne próbáld meg korlátozni, ne csitítgasd, ne szólj rá, csak akkor, ha valamilyen butaságot csinál, vagy rombolni kezd. A játék soha nem buta, soha nem felesleges, de ami a legfontosabb: nem jár kosszal. Minden kimosható, minden kiszedhető, ha pedig festeni vagy gyurmázni engedjük, azt lehetőleg ne a szőnyegen tegyük, és a probléma máris megoldva.
+1. Vedd le róla a terheket!
A modern családokban jellemző, hogy szerencsétlen gyerekeket az iskola után egy halom szakkörre, különórára és egyéb olyan dologra is beíratják, ami egyáltalán nem is érdekli az apróságot, de mégis járnia kell, mert a szülő a munkahelyén van, vagy csak egyszerűen fel akar szabadulni egy kicsit. Hagyjuk ezeket, ne terheljük le a gyereket, hagyjuk inkább egy kicsit, hadd legyen gyerek, hiszen így nincs is ideje játszani szegénynek, ergo nem is tudja elsajátítani a játék örömét, ami igencsak lelki szegénnyé teszi felnőttként.
