1. Először is a szülők legyenek rendben!
Bár egyre többször hallani, hogy a gyerekek felneveléséhez nem kell család, de a mentális egészség és fejlődés egyik alapja az, hogy apa és anya ott van a gyerek mellett, és boldogságban, egyetértésben, minimális mennyiségű, de kulturált viták társaságában példát mutatnak az apróságnak. Ha megvan ez a biztonságot jelentő háttér, a kicsi figyelmét nem vonja el semmi sem arról, hogy magába szívja a fejlődéséhez szükséges mintákat.
Nyilván azért vállalunk gyermeket, mert szeretnénk. Legalábbis jó esetben. Sokan azonban hiába szeretik mindennél jobban apróságukat, rengetegszer ezt nem képesek megfelelően kimutatni a gyermek számára. A probléma főként az apukáknál jellemző, de anyukáknál is gyakori, éppen ezért jegyezzük meg: naponta többször is mutassuk ki, hogy mennyire szeretjük gyermekünket. Sokat simogassuk, ölelgessük, biztassuk és dicsérjük őket, de NE FELEDJÜK, az indokolt szidalmazás ugyanúgy a szeretet, a megfelelő érzelmi fejlődés része, mint a többi.
3. Sokat olvassunk neki és nézzük együtt a meséket!
A gyermekek rendszerint példákat követnek minden esetben, és amennyiben minket már gyakran másolnak, utat mutathatunk nekik néhány tanulságos történettel. A mesék általában tökéletesek erre, de lényeges, hogy akár mi mesélünk neki, akár a tévében nézünk valamit, mindig beszélgessünk velük a látottakról, nehogy rossz lecsapódás legyen bennük.
4. A beszélgetés nagyon fontos!
A mentális fejlődés egyik alapja nemcsak felnőttkorban, hanem gyerekként is a sok beszélgetés. Az apróság rengeteget kérdez majd, nekünk pedig kutya kötelességünk mindenre válaszolni, sőt sok esetben nekünk kell feldobni morális témákat és kérdéseket, melyek ilyen vagy olyan formában, de segítenek formálni a személyiségét, illetve a mentális előrelépését.
A mentális fejlődés egyik legfontosabb lépése, hogy nem zárjuk burokba gyermekünket, hanem folyamatos kihívások elé állítjuk, mintegy felkészítve arra, hogy az élet néha bizony nagyon kemény is tud lenni. Bár ne legyünk vele kegyetlenek, de sokszor szükség lesz arra, hogy képletesen beledobjuk a mély vízbe, és kicsit magára hagyjuk, elengedjük a kezét, hadd essen el, hadd tapasztalja meg, mi az a fájdalom, mert ha nélkülünk kell ezt átélnie, lehet hogy nem leszünk ott azért, hogy megvigasztaljuk, esetleg elmagyarázzuk neki a történteket.
+1. Legyen sokat más gyerekekkel!
Már az óvoda előtt nagyon fontos, hogy gyermekünk érintkezzen más csemetékkel is - főleg abban az esetben, ha egyedül van. Mintákat ugyanis a kortársaitól vesz a leginkább, ezáltal érdemes nekünk meghatározni, hogy kivel engedjük össze, hiszen az óvodában sokszor nem szabályozhatjuk ezt, és előfordulhat, hogy negatív mintákat is magára aggaszt. Ez elkerülhetetlen, de nagyon jól ellensúlyozható.