A gyermekek mentális egészsége 99 százalékban a szülőkön múlik mindaddig, amíg be nem kerülnek egy óvodába, majd később az iskolába, de akkor is nagyon fontos számukra az apuka és az anyuka, a normális család támogatása, hiszen ha tudják, hogy otthon biztonság vár rájuk, hogy szüleikre számíthatnak, akkor az ő kis magánéleti problémáikon nagyon hamar át tudják verekedni magukat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyermek érezze a mi támogatásunkat. Hogy mi kell ehhez?
1. A legkisebb problémát is kezeljük felnőttesen!
A gyermekek életében a szülők olyan bástyát jelentenek, hogy tudniuk kell: bármilyen problémájuk, gondjuk és bajuk van, azt elmondhatják az anyának vagy az apának, aki segítséget is nyújt számukra. A lényeg, hogy ha ez a probléma mindössze annyi, hogy egy másik gyerek elvette tőle a játékát, esetleg az, hogy csúfolták az iskolában, te mindig kezeld ezeket a helyén, ne kicsinyeld a problémáját, mert számára ugyanolyan fontos dolgok, mint a mi életünkben például a munkahelyi gondok.
A gyerekeknek - pláne a maiaknak - nagy szükségük van a szigorúságra, ezáltal arra is, hogy kemény kézzel fogjuk és neveljük őket, azonban mindennek megvan a maga helye, egész nap nem kaffoghatunk vele és nem szabályozhatjuk. Ez azt jelenti, hogy amikor nincs rá okunk, akkor mutassuk meg, hogy a barátai is tudunk lenni, hiszen csak ebben az esetben érhető el a kölcsönös bizalom, sőt így a nevelés szintén sokkal egyszerűbb lesz majd.
3. Mindig kezeld az életkora szerint!
Sok szülő hajlamos elfelejteni, hogy milyen volt gyerekként. Mert mi sosem voltunk rosszak, soha nem törtünk össze semmit, nem hoztunk haza rossz jegyet... Dehogynem! Csak már elfelejtettük, tehát soha ne várjunk tőle irreális dolgokat, hogy mindig legyen jó, azt pedig pláne nem, hogy többet vagy jobban teljesítsen a koránál. Egy 6 évesnek még nem az a dolga, hogy tudja a szorzótáblát vagy oda-vissza az ABC-t, legyen gyerek, és hadd élvezze még kicsit ezt a kötetlenséget.
4. Mutass neki példát!
Egy gyerek legfontosabb példája általában a szülő. A fiúknak rendszerint az apa, a lányoknak pedig az anya, tehát soha ne viselkedjünk úgy, ahogyan azt nem akarjuk a gyerekünktől viszontlátni. Nem szabad őrjöngenünk, ha idegesek vagyunk, nem szabad káromkodnunk, ha valami nem sikerül, de nem szabad sírnunk sem, ha valami éppen fáj, mutassunk neki példát szorgalommal, türelemmel és empátiával, így a jó példa miatt tudni fogja, hogy ránk ezen a téren is számíthat.
Éppen ezért a legtöbb szülőnél nagyon kevés is van belőle. Nem kell megijedni, ez valahol normális, rohanó és stresszes világot élünk, ahol nehéz türelmesnek maradni a mindennapokban, pláne a gyerekkel szemben, de legalább próbáljuk meg. Ha mindig csak ordítunk vele, ha a legkisebb kihágásra is agresszívan reagálunk, akkor biztos, hogy soha nem nyerjük el a bizalmát, és inkább félni fog tőlünk.
+1. Mindig biztasd!
Sok gyerekben nagyon fontos kialakítani a megfelelő önbizalmat, ehhez azonban az kell, hogy legyen egy biztos pont az életükben, azaz mi, akiktől folyamatos biztatást várhat. Soha ne alázd meg, soha ne ródd fel neki negatívumként, ha gyengébbek bizonyos képességei, inkább adj neki erőt, reményt és bizalmat, hogy képes olyan dolgokra is, amire álmában sem gondolt volna.
