A mozgókép 1896-ban jelent meg Kínában. Hivatalosan, az első egészestés kínai film 1905-ben Shanghajban jött létre, ugyanis ebben az időben a keleti filmgyártás központja volt. Az 1920-as években amerikai befolyásra elkezdett kiépülni az olykor individuum nélküli kínai filmgyártás. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a filmek propaganda célzattal tömeges formában készültek, mivel felismerték a művészetekben rejlő befolyásolási potenciált. Az 1960-1980-as években egy kultúrális forradalom zajlott le, aminek köszönhetően a kínai filmipar ismét virágkorát élte. A kortárs kínai filmgyártás pedig az 1990-es évektől éledt újjá, amikor is három ágra szakadt a kínai filmgyártás. Innentől határolódott el egymástól élesebben a hongkongi, a tajvani és a klasszikus kínai filmművészet. A kortárs filmek közül a továbbiakban, három olyan kínai filmről írtunk, amikben a kínai kultúra, a kínai szemléletmód és a keleti művészi önkifejeződés egyvelege lelhető fel.
A búcsú
Lulu Wang a 2019-es megjelenésű második nagyjátékfilmjében szellemesen és kedvessen közelít egy olyan téma irányába, ami egyértelműen az amerikai-kínai generációs és kultúrális szakadékról mesél. A történet szerint Billi, a fiatal kínai lány kisgyermekkora óta inkább amerikainak érzi magát, amiben az is erősen közrejátszik, hogy New Yorkban nőtt fel. Egy szomorú hír miatt a család úgy dönt, hogy egy időre hazautaznak Kínába, hogy még egy rövid ideig a nagymama halála előtt, teljes egészében együtt lehessen a család. Billi történetének az ereje, a valódiságában és a rendezőnő személyes, érzelmi töltetekkel megírt párbeszédeiben rejlik. Ez a reflektív film alapul veszi a kínai arc-kultúrát, aminek a lényege az, hogy mindig azt érdemes csak elmondani, ami mindenkinek jó és nem azt, ami valójában történik. Így már az első jelenetekben is megjelenik a Bie gaosu ta szemléletmód. Billi karaktere megmutatja a gyengébb női nem oldalát, őszintén kifejezi az aggályait az életről és a halálról és ez a fajta őszinteség könnyedén meg is érinti a nézők emocionális oldalát.
Hegyek és vizek könyve
A Big Fish & Begonia Liang Xuan és Zhang Chun első egészestés filmje. Az animációs film alapjául a kínai mitológia szolgál, aminek köszönhetően a rendezők egy olyan világot alkottak meg, ahol az istenek élnek, de ez az univerzum szorosan kapcsolódik a az emberek világához is. A félig rajzolt, félig CG technikával készült film főhőse Chun, akinek a varázsereje a növényekből ered. Egy utazás során a lányt megmenti egy ember, aki aztán meghal, hálából pedig Chun próbálja visszahozni a fiú lelkét a másvilágból. Chun és Kun története párhuzamot von a népszerű japán animéval, a Chihiro szellemországban című alkotással, ugyanis mindkét történet fő vonala az a karakterfejlődés, amit a történet egésze a cselekményszálakon keresztül a főhősért vív. Chun és Chihiro azonban mégis különbözőképpen nőnek fel a feladatukhoz és a begoniákért felelős Chun végül csak egy célt lát végig maga előtt. Megmenteni igaz szerelmét, önfeláldozás árán is.
A galagonyafa alatt
A kultúrális forradalom alatt játszódó film igaz történet nyomán készült. A galagonyafa alatt című alkotást az ismert kínai rendező, Zhang Yimou adaptálta Ai Mi regénye alapján. A történet szerint az 1970-es években, egy apró kínai faluban járunk. Egy iskolás lány, Jin és egy San nevű fiatal fiú tragikus, de igaz szerelmét követhetjük nyomon. Jin egy osztállyal érkezik a Xiping nevű faluba, ahol a csoport megismeri a Hősök fájának nevezett galagonyafát, amelyet a japánok által a második világháború alatt kivégzett kínai mártírok vére táplált. Jint lenyűgözi San őszintesége, szelídsége és tiszteletteljes viselkedése. A két fiatal hagyományos értelemben véve, minden téren akadályokba ütközik és ezt a politikai zűrzavarok csak tetézik. Mindentől függetlenül, így is megtapasztalják az egymás iránt érzett igaz és tiszta szerelmet.
