A szexuális felvilágosítás jelentős részét ugyan ma már igyekeznek átvenni az iskolai intézmények, azonban így is sor kerülhet néhány olyan beszélgetésre a szülő és a gyerek között, ami ezzel a témával foglalkozik. Ha azt akarod, hogy neked se legyen ciki, és gyermeked hasznára is váljon a beszélgetés, érdemes betartani néhány alapszabályt.
/>
Az egyik legfontosabb, hogy ne tereljük és ne halogassuk a témát, inkább készüljünk fel rá minél előbb, hogy egyszer majd eljön a pillanat, amikor nem tudunk már kitérni a válaszadás elől. A szexuális felvilágosítás sokak szerint csak tinédzser korban történik, holott már egészen kicsi korban elkezdődik, a nemi szervekkel való ismerkedéssel. Ha előbb nem is, akkor biztosan felteszi majd a kérdést a lurkó, amikor először látja meg ellenkező nemű társát meztelenül, hiszen számára korábban az volt természetes, amit addig ismert. Fontos, hogy ilyenkor nyugodtan nevezzük nevén a dolgokat, tegyük tisztába a klasszikus mondást, miszerint "a fiúknak fütyijük van, a lányoknak pedig puncijuk". Ennél többet egészen apró korban talán még nem is kell tudniuk a kicsiknek.
Később aztán jöhetnek a komolyabb kérdések, így óvodás vagy kisiskolás korukban előkerülnek a kényesebb témák, de a lényeg, hogy ne essünk kétségbe, inkább válaszoljunk mindig határozottan. Ha például arra kíváncsiak a gyerekek, hogy honnan jön a kisbaba, azt kell mondani nekik, hogy az anyuka pocakjából. A gólyás mesét és a méhecskéket felejtsük el, de azt már nyugodtan elmondhatjuk számukra, hogy az a kis lurkó hol is bújik ki az anyukából. A "hogyan került oda" kérdés megválaszolására természetesen érdemes legalább kisiskolás korig várni, ám akkor sem szabad a méhecskékkel jönni. Fontos, hogy már itt tisztába tegyük számukra a problematikát, így egy felnőttes, de konkrét válasszal szolgálni nekik, ami nagyjából így hangozhat: apa és anya nagyon szeretik egymást, és amikor apa fütyije, valamint anya puncija összeér, akkor abból kisbaba lesz.
Felesleges a kisiskolás korú gyermeket dajkamesékkel áltatnunk, azzal ugyanis általában többet ártunk neki, mint használunk. Ha eltereljük a kérdést, ha nem adunk kielégítő választ, máshonnan fogja majd megtudni, ami korántsem biztos, hogy annyira elfogadható lesz, mint a fenti magyarázat. Kutatások is bebizonyították már, hogy azok a gyerekek, akik nem tabuként találkoznak a szexualitással, sokkal később kezdenek el szexuális életet élni - ami a mai trendekkel ellentétben az egészséges és normális -, hiszen kevésbé kíváncsiak, mint társaik, akik valóban pusztán kíváncsiságból vágnak bele egy idő előtti légyottba.
Felesleges mindemellett várni és megfelelő alkalmat keresni a szexualitás témájának kibeszéléséhez, a kínálkozó alkalmakat viszont mindig ragadjuk meg, legyen az egy film, vagy például egy új jövevény érkezése a családba, vagy egy orvosi vizsgálat. Természetesen ügyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára. Tudni kell például, hogy hol a határ, hogy mikor kell elmondani neki a válaszokat. Ha még úgy érezzük, túl korai, ne szolgáljunk, csak minimális részletekkel, és később is tartózkodjunk attól, hogy mindent elmondjunk neki, csak a legfontosabbakat, és azt is csak akkor, ha igényli. A szexuális felvilágosítással kapcsolatban a legjobb stratégia tehát a spontaneitás, így csak akkor és csak annyit mondani, amikor éppen, és amennyi szükséges, méghozzá dajkamesék nélkül.