A nyár egyik slágerterméke idén is a flip-flop, avagy a tangapapucs lesz, ami az egyik legkönnyebb és legszellősebb viselet a legmelegebb hónapokban. Noha az aktuális divat idén már nem tűzte zászlajára, de még így is nagyon sokan viselik majd a strandon és a mindennapokban is, holott nem is sejtik, hogy milyen veszélyek várnak rá a vietnami papucsnak köszönhetően.

Egy kutatás már 2009-ben bebizonyította, hogy a hagyományos papucsokhoz, de még inkább a szandálokhoz képest a tangapapucs több mint 15 ezer különféle baktériumnak adhat otthont, köztük a leggyakoribb sebfertőzést okozó fajtákkal. Noha ez kisebb mennyiségben hagyományos lábbeli viselésekor is megjelenhet a lábbőrön, de mivel a flip-flop alaposan képes kidörzsölni a lábujjak közét, ezért sérülés keletkezik, és a baktérium akadálytalanul juthat be a szervezetbe, ami olyan súlyos problémákhoz vezethet, ami akár a nagylábujj amputációját is eredményezheti. Természetesen ez a legradikálisabb példa, ami ezer emberből egyet, ha érint, de vannak más, általánosabb veszélyei is a tangapapucsnak.
Aki ugyanis túl sokat hord flip-flopot, az lábujjaival egy állandó kapaszkodó mozgást imitál, mert lábfejünket csak egy vékony pánt fogja a papucshoz. Ezt a lábujjak kapaszkodó mozgása próbálja ellensúlyozni, ami állandó erőfeszítést eredményezhet, rövid távon pedig ínhüvelygyulladást, bütyköket, de általa jöhet létre a kalapácsujjnak nevezett deformációs rendellenesség is. Ha nem is történik maradandó sérülés a lábujjak között, de a vékony pánttal való dörzsölődés során gyakran képződhetnek apró hólyagocskák is a lábon, amelyek vízhólyagokká, apróbb felületi sebekké alakulhatnak át. Ezek nem csak nagyon fájdalmasak, hanem megemelik a fertőzésveszély kockázatát is!

Ennél is problémásabb azonban, hogy míg egy papucs általában ergonomikus kialakítású, addig a tangapapucsok 99 százaléka egyenes talpú, ami alapfeltétel ahhoz, hogy a papucs hordható legyen. Ez azonban előidézheti már rövidtávon is a lúdtalp névre hallgató deformációt, mert a sarokcsont talpi részét a lábujjakkal összekötő kötőszöveti szalag egyszerűen nem kerül alátámasztásra, ezáltal túlterheljük, ami belsőleg a lúdtalphoz szükséges elváltozásokhoz, külsőleg pedig gyulladáshoz, valamint a talpon megjelenő és fájdalmas, úgynevezett sarkantyú kialakulásához vezethet.
Kutatások bizonyítják azt is, hogy a tangapapucsot viselők sokkal nagyobb arányban szenvednek sarokfájdalomtól, mint azok, akik hagyományos lábbeliket hordanak. A sarok ugyanis a test egyensúlyi állapotának megőrzéséért felelős, amit lábbeliben lényegesen jobban hozzáütünk a földhöz, mintha mezítláb közlekednénk. Ez egy ergonomikusan kialakított cipő vagy papucs esetén nem probléma, de amennyiben egy lapos- és vékony talpú tangapapucsban történik, a sarokra mért nyomást semmi sem enyhíti, éppen ezért akár a csonthártya és a bőr alatti lágy részek sérülése is felléphet.
Természetesen a fenti példák és problémák rendszeres használat és viselés esetén jelentkeznek, így nem kell azonnal kidobni a kukába a frissen vásárolt tangapapucsot, ha ugyanis néha felvesszük a strandra, vagy a kánikulában, bizonyára nem lesz tőle semmi bajunk, de a kutatások óva intenek attól, hogy rendszeresen viseljünk ilyen lábbelit.