A könyvszakmában a 18 évnyi munkatapasztalatoddal a hátad mögött, mi jelentette számodra azt a fordulópontot, hogy te magad is íróvá válj?
Nem volt tudatos vagy éveken át tervezett lépés, hiszen szerkesztőként, számos hazai és nemzetközi sikerszerzővel dolgozhattam együtt, különböző profilú kiadók címlistáját állíthattam össze az évek során, így sem időm, sem energiám nem maradt megtalálni a "saját hangomat". Amikor eltávolodtam a napi szintű szerkesztőségi munkától és kevesebb szöveg zsongott a fejemben, akkor kezdett foglalkoztatni először, hogy megírjam a saját sztorimat. Az elindulásban egy véletlen blogbejegyzés is a segítségemre volt a középkori szentekről, aminek kapcsán formálódni kezdett egy ötlet.
A fantasy irodalom azon része, ami a gondos világépítést, az izgalmas karakterábrázolást és a jó ritmusú cselekményszövést állítja fókuszba, mindig is vonzott. A fantázia szabadsága minden fikciós irodalom alapja, bármilyen zsánerről is beszéljünk. Az én gyerekkoromban nem volt karikás szám az ifjúsági irodalmi műveken, legtöbbje szépirodalmi igénnyel volt megírva, és nemegyszer került a kezembe olyan könyv is, aminek bizonyos rétegeit jóval később értettem csak meg és utólag talán ez sem volt baj. Remélem, hogy az én regényem is olyasmi lehet az ifjabb olvasóim életében, ami különböző életkorban kézbe véve, más olvasatot ad. Számos korombeli felnőtt is olvasta és szerette a Mesteralvókat, akik amúgy nem fantasy-rajongók.
Hogyan jött az ötlet a Mesteralvók hajnala létrejöttéhez? Neked személy szerint milyen a viszonyod az alvással és álmokkal?
Úgy tíz évvel ezelőtt, volt egy súlyosabb inszomniás időszak az életemben, senkinek nem kívánom, aki eddig még nem élt meg hasonlót. Akkor sokat foglalkoztam ezzel a félálomszerű-tudatállapottal, amiben egész napokat töltöttem, ?hála? az alvásmegvonásnak. Furcsa gondolatok, szokatlan ötletek és bizarr karakterek villantak be akkoriban, amiket csak egy fáradt agy képes kiötleni, ebből született az ASMR Akademia YouTube-csatornám is. Szerencsére, azóta már túl vagyok az inszomnián és újra jól alszom.
Miért kezdtél bele az ASMR videók gyártásába? Mennyire befolyásolt téged ez az új, interaktív műfaj a nemrégiben megjelent Mesteralvók hajnala kötet megírásában?
A Mesteralvók történetének és a Insomnia Akademia világának kevés köze van egymáshoz. Ha csak az nem, hogy azzal az ötlettel kopogtam be a jelenlegi kiadóm ajtaján, hogy írnék egy regényt az Akademia szereplőivel. Ez végül nem jött össze, mert teljesen más hangot kaptak a főhőseim, mint ez a fura videó-sorozat. Nem az első ASMR-videós voltam itthon, hanem a negyedik-ötödik, de talán ma is én vagyok az egyetlen, aki száznál is több epizódot gyártott egy sztorira, amelyben a karakterek nem csak ellazulni segítenek, de amolyan szerepjátékszerűen belevisznek egy álomszerű világba, ahol feladatot kapsz. Négyezren követik hétről-hétre a sorozatot, ez egy nagy közös játék.
A történetnek három narrátor-főhőse van, Milán csak az egyikük. Rajta kívül egy apácarend nővére, illetve egy iszákos borkereskedő meséli el a Mesteralvókat. Kétségtelen, hogy Miló az, aki a XXI. századi elmével, némi gamer-múlttal közelít ehhez a mágikus-misztikus korhoz. Az izgatott, hogy a ma embere, aki kevés dolgot hisz el, de viszonylag sok mindenben jártas, mármint a középkori átlagemberhez képest, hogyan viszonyulhat azokhoz, akik keveset tudnak, de annál több hittel élnek. Ebből adódik sok humoros és torokszorító helyzet a regényben.
A regényben három narrátor jelenik meg, hogyan és mi alapján dolgoztad ki az elbeszélőid?
Egy tizenhat éves lány, aki a szigorú csontcsipkéző rendben nevelkedett, teljesen mást lát a saját világából, mint egy városias, hitetlen borkereskedő, vagy egy más világból odacsöppent mai srác. Hárman, három külön utat járnak be, mégis együttesen alakítják ki a cselekményt és a világot, amit bemutat a regény. Fontos volt számomra, hogy hármójuk beszédmódja is teljesen eltérjen egymásétól, hiszen az élettapasztalatuk sem ugyanaz, vagyis nem beszélhetnek ugyanúgy.
Talán furcsa lesz, de elsősorban Robert Merle művei, Szabó Magda Abigélja és Umberto Eco hatott rám ennél a regénynél, és egyik sem klasszikus fantasy. Éppen azért, mert nem szerettem volna klisékhez menekülni, nem volt célom megfelelni egy elképzelt fantasy-olvasó elvárásának, inkább az izgalmas és átélhető történetszövés érdekelt.
Melyik általad teremtett karakterrel tudsz leginkább azonosulni és miért? Hol jelensz meg te, leginkább a történetben?
Fogós kérdés. Milánban az egykori kamaszos, bevállalós énemet látom, Vulgarus a mai fejemmel gondolkodik, hiszen ő már férfikorban van. Admira pedig, talán az érzelmesebb énem, amit ritkán mutatok meg, de mint mindenkiben, bennem is van a másik nemből, és ha sikerül, elő tudom csalni a mélyből.