Az adventi koszorú története és szimbolikája

Az első, mai értelmezésben vett adventi koszorúkat 1839-ben, elsődlegesen a gyermekek számára alakították ki, méghozzá jellemzően egy kocsikerék méretekkel rendelkező, fűzfából font koszorú képében, amelyen négy nagy gyertyát, és az adventi vasárnapok közötti hétköznapokhoz igazodó mennyiségű kis vörös gyertyát helyeztek el. Mindezt örökzöld fenyőágakkal és tobozokkal, valamint szalagokkal díszítették fel. Így nézett ki a világ talán első adventi koszorúja is, amely amint elterjedt az emberek körében, úgy vált egyre kisebbé és egyszerűbbé, így ma már csak négy gyertya található meg rajtuk, amelyeket egymásnak keresztalakzatban helyeztek el. A négy gyertyát gyakran szalaggal kötötték egybe, és a kereszt metszéspontjára tettek egy ötödik gyertyát, az úgynevezett Krisztus gyertyát.

Az angolszász közösségekben mind a mai napig szinte csak és kizárólag vörös színű gyertyákkal ellátott adventi koszorút lehet találni, ami hagyományos színnek tekinthető arra a karácsonyi időszakban. A koszorú jelképezi még mindemellett a körbeért évet, amelyen Isten világossága ragyog át, de a történelem kerekét is szimbolizálja, amelyben Isten embernek nyilvánítja magát, de a kör egyben az örökkévalóságot is jelképezheti. Az adventi koszorú kapcsán gyakran emelik ki még a szimbolika tekintetében az örökzöld díszítést, amely szintén az örökkévalóságot mutatja, és míg a piros gyertyák Krisztus emberáldozatát, addig maga a fehér gyertya a feltámadást, de a két szín kapcsán Jézus emberi és isteni mivoltát is jelentheti.

Az adventi koszorú katolikus használatára a feljegyzések szerint először a 20. század első felében került sor német nyelvterületeken. Hogy igazodjanak a liturgiákhoz, a gyertyákat itt már a lila és a rózsaszín jellemezte, de változott a meggyújtásuk rendje is. Noha hazánkban rendszerint az óra járásával megegyező irányban gyújtjuk meg a gyertyákat, addig német területeken a koszorú első gyertyáját követően a szemben lévőt lobbantják lángra, majd a tőle balra elhelyezkedő rózsaszínt, és végül a vele átellenben elhelyezett utolsó lilát. A lila egyébiránt az egyházban liturgikus szín, amely a bűnbánatot jelképezi.

Hazánkban manapság az adventi koszorút fenyőágból készítik és a klasszikus formában, négy gyertyával díszítik, amelyek közül három lila és egy rózsaszín, méghozzá a harmadik vasárnapra jutót, amely az öröm vasárnapja. A gyertyákat sorban, vasárnaponként gyújtjuk meg, és a gyertyalángok számának bővülése szimbolizálja a növekvő fényt. Minden gyertya egy fogalmat szimbolizál. Az első a hitet, a második a reményt, a harmadik az örömöt, a negyedik pedig a szeretetet, de a katolikus szimbolika szerint mindegyik egy-egy közösségre vagy személyre is utal. Az első Ádámra és Évára, a második a zsidó népre, a harmadik Szűz Máriára, a negyedik pedig Keresztelő Szent Jánosra.