12 °C
borús égbolt
2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

A biológia és az irodalom találkozása: Interjú Lovranits Júlia írónővel

2021. május 01.
84.4861
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Szofi Kakuk profilja, adatai
Szofi Kakuk
Lovranits Júlia pályáját tekintve biológusként végzett a Szegedi Tudományegyetemen, ám a mesék iránti szeretete odáig vitte, hogy gondolt egy merészet és meseregényei által összekötő kapcsot hozott létre az irodalom és a biológia tudományterületei között.Az írónő már gyermekként tudta, hogy madarász válik belőle, de a könyvek iránti szeretete sem hagyta nyugodni. Az írásaiban és a mesemondó előadásain egyaránt törekszik arra, hogy a madárvédelmi, természetvédelmi szemléletét továbbadhassa a következő generációnak, így a történetei nagyon nagy részt tartalmaznak ismeretterjesztő részeket is. Az írónővel a kezdetekről, a természet és az irodalom találkozásáról és a Bodza, a természetmentő könyvsorozatról beszélgettünk.


Mikor kapcsolódott össze az életedben az irodalom és a biológia? Mindig is az a típusú ember voltál, aki a természetben, egy izgalmas könyvvel a kezében tud igazán kikapcsolódni?

Gimnazista koromban, a madarásztáborba Maupassant és Fekete István könyveit vittem magammal, és a "madárszedések" szüneteiben olvastam vagy novellát írtam. A természet és az irodalom számomra elválaszthatatlanok, ha csak az egyik van jelen az életemben rögtön hiányozni kezd a másik. A könyvolvasás során igazán el tudok mélyülni a gondolataimban és mindezt a tevékenységet a természetben űzni, igazán inspiráló és pihentető a számomra.

A népmesék világa mikor szippantott be elsőként?

Gyerekként kimondottan nem szerettem azokat a népmeséket, amikkel akkor találkoztam. Az ördögös-szegényemberes mesék nem kötöttek le, más történetektől pedig volt, hogy féltem. Sok, eredeti formában gyűjtött népmese nem gyerekeknek való, szomorú a vége, sok benne a kegyetlenség.

A középiskolában kezdtem el megszeretni a népmesék világát, főleg egy nagyon kedves barátnőmnek, Zalka Csenge Virágnak köszönhetően. Elkezdtek foglalkoztatni a tündérek és Csengétől jó pár tippet kaptam, hogy milyen köteteket, milyen népektől érdemes olvasnom, ha ?tündéres meséket? szeretnék olvasni. Bár azt is hozzátette, hogy a legtöbb mese tündérei nem feltétlenül aprók, kedvesek és aranyosak, sőt? De én a fejembe vettem, hogy csak azért is találok ilyeneket. Mára egész kis gyűjteményem van belőlük.

A biológia és az irodalom találkozása: Interjú Lovranits Júlia írónővel - 2. kép



Mi volt az első megírt történeted, ami elindított az írás útján?

Kezdetleges verseket már akkor találtam ki, amikor még nem is tudtam írni igazából. Ezeket édesanyám jegyezte le, de akkor dőlt el igazán, hogy az írással dolgom van, amikor egy általános iskolai fogalmazás órán egy képről kellett írnunk: egy kisfiú volt rajta, aki kétségbe esve kapaszkodott egy almafán, alatta egy mérges kutya ugatott. Az egész osztály a fiú szemszögéből írta meg a történetet, csak én írtam a kutya nevében.

A meséid erőteljesen edukatív szemléletet képviselnek. Miért tartod fontosnak, hogy a gyerekeket ilyen formában is érzékenyítsük a természetvédelmi irányelvek felé?

A természetvédelem és a természetismeret igazán az én asztalom. Ezt fontosnak tartom kiemelni. Ez kicsit olyan, mint a Matrjoska baba: a környezetvédelem egy kisebb része a természetvédelem. A környezetvédelem első sorban az embert, az emberi környezetet védi, értünk van, ide tartozik a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetbarát tisztítószerek használata és a hulladékmentesség is. A természetvédelem ezzel szemben kifejezetten a vadon élő állatok és növények védelmével, élőhelyeik megóvásával foglalkozik.

A biológia és az irodalom találkozása: Interjú Lovranits Júlia írónővel - 4. kép



A Bodza, a természetmentő könyvsorozatod idén és 2019-ben is elnyerte az év természetvédelmi gyermekkönyv címét. Bodza kalandjainak, a természet iránti szereteten és tiszteleten kívül mi a legfőbb tanítása?

Az, hogy ha valami igazán fontos neked, azért merj küzdeni. Akkor is, ha mások számára aprónak, nevetségesnek tűnik a célod és akkor is, ha te magad nem rendelkezel óriási hatalommal. Bodza egy csendes, szelíd, alacsony kislány, mégis megtanul küzdeni egyedül is, nem csak a nagymamájával együtt.

Bodza karakterét akarva akaratlanul is, de párhuzamba tudom vonni veled. A kislány jellemében hol jelensz meg igazán te?

Talán ott, hogy én sem voltam hangos, bátor gyerek. De a természetvédelem kicsinek is érdekelt, a magam szintjén tettem is érte. Bár én nem fát mentettem, hanem ismeretterjesztő iskolai újságot indítottam alsós koromban, apukám segítségével.Ilyen formában a hit és az ötleteim megvalósításában, a küzdésben nagyon is reflektál rám Bodza karaktere.

A biológia és az irodalom találkozása: Interjú Lovranits Júlia írónővel - 3. kép



Van kedvenc történeted? Hogyan állsz neki egy-egy mese megírásának? Van bevált módszered?

Saját meséből mindig aza kedvenc, amit éppen írok. A meseírásra sokat készülök, nagyon jó kis jegyzetem van hozzá. Sokszor úgy tervezem a cselekményt, mint egy mérnök egy épületet. Akiktől sokat tanultam erről: a kiadóm belső képzésein, az Így neveld a regényedet blogról és a NaNoWriMosoktól. Szeretem felrajzolni a cselekményívet, bejelölni rajta a fordulópontokat, írogatni a szereplőkről? Régen sokat használtam ötletcédulákat is, amiket egy fiókba dobáltam. Ha megtelt a fiók, előszedtem a cédulákat, abból aztán novella lett.

Ha jól tudom, mesemondással is foglalkozol, afrikai és indián népmeséket dolgozol fel kézjelekkel egybekötve. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?

A mesemondásokkor is ismeretterjesztéssel foglalkozom, olyan meséket keresek, amikben valós állatok, növények valódi tulajdonságai jelennek meg. Író-olvasótalálkozókat is tartottam már, ahol a gyerekek edukációja mellett nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy élvezzék az ott töltött idő, hogy ezáltal is növeljem az esélyét annak, hogy az élmény által szívesebben vegyenek magukhoz egy-egy könyvet belső indíttatásból.

Mik a tapasztalataid, a klímaszorongás milyen mértékben határozza meg, már most a fiatalok mindennapjait?

Erre a kedvenc Kaukázus számom egy sorával válaszolnék: "Ha nem baj, én is megpróbálom, van célom és van irányom, van más, van alternatíva, mi előtt bekrakkol a klíma" Azt gondolom, hogy nem félni kell, hanem cselekedni és reménykedni abban, hogy az összefogás ereje, ha apránként is, de eredményt szül.

A dalszöveg forrása: Kaukázus - Tartós béke
A rajz forrása: Imelda Green
1 hozzászólás

Gizus

3 éve, 1 hónapja és 25 napja

Nagyon érdekes élettörténet és még milyen fiatal.

válasz erre