A bejgli története

Meglepő, de egyáltalán nem Magyarországról! A bejgli eredetileg Sziléziából eredeztethető, ahol már a 14. század óta ismerik és készítik ezt a vastag töltelékkel ellátott kalácsfajtát. Már neve is német eredetre utal, ezáltal a hajlított, patkó formájára utal, mégpedig vagy a beugen, vagyis a hajlítani, vagy a mohnbeugel, vagyis mákos kifli alapján terjedhetett el nálunk ilyen név alatt. Magyarországra az Osztrák-Magyar Monarchia által, a 19. század második felében érkezett meg és terjedt el, méghozzá a karácsony ünneplésével egyetemben, melyet német hagyomány szerint szintén ekkor kezdtek ünnepelni itthon az emberek.

A bejgli kezdetben a legtöbb családi ünnepségen központi szerepet töltött be. Nagyjából a reformkor időszakában történhetett, hogy az addig hagyományos kalácsot a bejgli váltotta fel, egyik első hivatalos említésére pedig Czifray István 1830-as keltezésű Magyar nemzeti szakácskönyvében szerepel, ahol "Posonyi finom mákos kaláts" néven jegyezték. A bejgli hamar meghódította a magyar háztartásokat, az 1900-as években már tradicionális karácsonyi süteményként ismerték és szerették, noha ez nem jelenti azt, hogy a világ más részein ne ismernék és kedvelnék.

Kifejezetten népszerű a bejgli például Lengyelországban, ahol makowiec vagy makownik név alatt említik, melyet nagyjából mákos kalács név alatt fordíthatunk le. Egészen hasonlóan készítik a magyar bejglihez, ugyanúgy néz ki, és ugyanúgy ízesítik is, hovatovább arrafelé is karácsonyi süteményként tartják számon. Fontos különbség azonban, hogy arrafelé ismerik a mandulás változatot is, és nagy gondot fordítanak a díszítésére, így külsejét karamellával, mákkal vagy kandírozott narancshéjjal látják el.

Mivel a bejgli még bőven abban az időszakban érkezett meg az országba, amikor a néphiedelem kialakulhatott, ezért nem meglepő, hogy rengeteg érdekes hagyomány fűződik hozzá. A diós bejgliről például azt tartják, hogy azért kell enni, mert megóvja a házat és a lakókat a rontástól, míg a mákos bejgli a bőséget, a gazdagságot hozza magával. Utóbbit fontos, hogy szenteste fogyasszák a még kérő nélküli lányok, hiszen minél több mákos bejglit esznek, annál előbb férjhez tudnak menni.

Egykoron a bejgli sütése egész napos elfoglaltságot jelentett a karácsonyra készülő családoknak, akik maguk darálták a mákot, a diót, keverték, gyúrták és nyújtották a tésztát, majd formázták és sütötték a süteményt. Manapság a legtöbb család már úgy veszi a süteményt, hovatovább a reformkonyha is hatással volt rá, ezáltal léteznek teljes kiőrlésű lisztből készített vagy alacsony kalóriatartalmú típusok is. Amennyiben idén Te szeretnéd megsütni a család bejgliét, úgy olvasd el receptünket hozzá.