Az év végéhez közeledve, talán egyre többen kezdjük el átértékelni az idei évünket. Aminek a függvényében természetesen a kapcsolataink is terítékre kerülnek. 2020 nagyon sok szempontból az újratervezésekről, a rugalmasságról és a nehézségek leküzdéséről szólt, ami nemcsak az egzisztenciális biztonsági hálót, hanem akár stabilnak hitt párkapcsolatok és barátságok végét is determinálta. A következőkben néhány olyan pontot szedtünk össze, amiken érdemes átrágni magunkat, ha úgy érezzük, hogy megingott valami az általunk jónak hitt barátságban.
Egyre nehezebb időt szakítani egymásra
Az otthon töltött idő alatt és a monoton hétköznapokban is meg kell próbálni egyensúlyt teremteni, amibe bele kell, hogy férjen a pihenés és a kapcsolataink ápolása is. Összességében a kényszeres távolságtartás egyértelműen rombolja az emberi kapcsolatainkat, de az internetnek hála, nem kell lemondanunk a csajos, beszélgetős estékről sem, ahol még akár egy üveg bor és egy kis csokoládé is bátran előkerülhet. Amennyiben azt érezzük, hogy hiába kezdeményezünk, folytonos elutasításban van részünk, érdemes elgondolkodni, hogy ennek voltaképpen mi is az oka. Az is árulkodó jel lehet, ha mindig egyoldalú az érdeklődés és eltelhetnek úgy hosszú napok vagy akár hetek is, hogy azt sem tudjuk, hogy mi van a másikkal.
Megbomlott a bizalom
A kapcsolatokban nagyon fontos, hogy mindkét fél köcsönösen meg tudjon bízni a másikban. Ez mindennek az alapja, így tud az ember bizalmasan beszélni az öröméről és a bánatáról, tanácsot kérni. Olykor pedig, csak egyszerűen elengedni magát mindenféle elvárások nélkül felvázolni olyan forgatókönyveket, amelyek a közös és az egyéni építkezéseket is figyelembe veszik. A bizalom sok esetben az egyik félnél szokott először meginogni, gyakran a titkolózás vagy az irigység megjelenése miatt. Próbáljunk nyíltan beszélni akár ezekről az új érzésekről is, ha nem találunk partnerre, legalább tudjuk, hogy a mi oldalunkról megvolt a próbálkozás a falak ledöntéséhez!
Mindketten sokat változtatok, már nincs meg a közös irány
Az teljesen normális jelenség, ha az ember jelleme, személyisége formálódik és ennek eredményeképpen sokszor olyan emberek is eltűnnek az életünkből, akik akár gyerekkorunk óta velünk voltak. Ennek legtöbbször csak az az oka, hogy bizonyos életszakaszok, mérföldkövek lezárulnak, így a célok és sok esetben az érdeklődés is más irányba tol minket. A változást érdemes mindkét fél esetében felismerni és még több munkát belefektetni abba, hogy tudjuk, hogy mi érdekli a másikat, mi foglalkoztatja újabban és ebben mi, hogyan tudunk támogatást adni. Itt szintén kettőn áll a vásár. Ha viszont, ezt a figyelmet nem kapjuk meg, érdemes átértékelnünk azt, hogy merre tart a barátság és voltaképpen milyen minőségben van mellettünk a másik fél.
Mások társaságában sokkal inkább önmagunk vagyunk
Az egyik leginkább döntő érzés talán az, ha egyszerűen minden egyes találkozó előtt befeszülünk és úgy érezzük, mintha nem is a legjobb barátunkkal ülnénk le egy finom kávéra, hanem egy olyan személlyel, akivel nem tudjuk igazán önmagunkat adni. Minden egyes rezdülésre külön figyelni kell és a találkozó előtt sincs meg az örömmámor, ami azelőtt erős lángot gyújtott. Ha beszabályozzuk saját magunkat és ezáltal nem tudjuk felfedni az igazi önmagunkat ott bizony sok belső munka szükségeltetik. Ez lehet azért is, mert bizonyos élethelyzetek által vagy az idő múlásával érettebbek lettünk és ezt az utat már nem tudja velünk végigkövetni az egykor nagyon is fontos szerepet betöltő barát az életünkben.
