A kisfiús szülők jelentős többségénél előfordul az általánosnak tekinthető probléma, miszerint túl verekedőssé válik a gyerek. Az agresszió első tünetei általában 1-2 éves korban kezdődnek, amikor láthatóan szánt szándékkal megüt minket, vagy valaki mást, esetleg harap, rúg, élvezi ha fájdalmat okozhat. Emiatt a legtöbb szülő hajlamos megijedni, és tény, hogy az agresszió mögött mindig valami frusztráció áll, de amíg közösségben a gyermek nem verekszik, addig felesleges nagy ügyet csinálni belőle. Természetesen így is vannak tippek és aranyszabályok, amelyeket érdemes követni ilyenkor, nehogy nagyobb probléma legyen belőle.
Az első és legfontosabb, hogy megkeressük az okát, felkutassuk, hogy gyermekünk miért is vált agresszívabbá. Amit tudni kell, hogy a verekedéssel a lurkók általában a figyelmet szeretnék felhívni magukra, a gyerek tehát így próbálja meg megértetni velünk, hogy nagyobb figyelmet követel tőlünk. Természetesen van, amikor valami frusztráció áll a háttérben, ilyenkor próbáljuk meg felderíteni annak az okát, még ha ez az esetek többségében nem is lesz egyszerű, de mi vagyunk a szülők, nekünk kell ismernünk lurkónkat.
2. A gyerek csak mintát követ!
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a gyerek azért verekszik, mert a szülő is verekszik, ellenben a verbális kommunikációt a gyermekek másként értelmezik, így pszichológusok szerint már néhány csúnya szó vagy indulatosabb mondat is elég ahhoz, hogy a gyermekben verekedésként csapódjanak le bizonyos indulatok, mert úgy véli, hogy természetes ilyen formában a konfliktus kezelése. Próbáljuk meg uralni indulatainkat!
3. A beszéd gátja!
A kisgyermekek legtöbb frusztrációját az okozza, hogy nem tudják még elmondani, amit szeretnének. Ebből gyakori a hiszti, extrém esetben a verekedés vagy az agresszió. Éppen emiatt fontos, hogy mindig nyugodtan, türelmesen forduljunk hozzájuk, higgadtan beszéljünk velük, és próbáljuk meg mi kitalálni, hogy mit szeretne a kicsi, lévén ilyen korban még bizonyára nem egy jeges teát fog kérni két jégkockával és citromkarikával.
4. Unalom!
Nagyon sok szülő egyszerűen képtelen lefoglalni gyermekét, ami nem az ő, sokkal inkább a modern világ hibája, hiszen felnőtt az első olyan generáció, amelyik már inkább a TV előtt szocializálódott, és kis túlzással nem tud mit kezdeni egy kisgyerekkel. Az agressziót márpedig sokszor ez, az unalom váltja ki, ezáltal ha mi is ebben a kategóriába tartozunk, vigyük ki a picit sokszor a szabadba, és bent is gondoskodjunk olyan játékokról, amelyek lefárasztják őt. Építsünk bunkert, alagutakat, labdázzunk vele, dobjuk fel a mindennapjait!
+1. Csak annyira korlátozzuk, amennyire kell!
Egy gyermeket nevelni kell, amihez hozzátartozik természetesen a korlátozás is, azonban fontos, hogy ezen a téren ne essünk át a túloldalra. Ha minden lépését meg akarjuk szabni a szabadságszerető gyermeknek, annál jobban ki akar majd törni a szorításból, ez pedig természetesen agresszióban nyilvánul majd meg, ha túlmegyünk egy bizonyos határon. Néha el kell engedni a kicsit kezét, ebbe törődjünk bele mielőbb!
Utána utálni fognak mert érezni fogják a célzást! 
