Mindenki öregszik, a férfiak és a nők is, ez pedig belül is egyre inkább észrevehető az évek előrehaladásával, ami nem csak a nők, a férfiak esetében is azt eredményezi, hogy termékenységük lecsökken. A nők biológiai órája természetesen szigorúbb, esetükben ugyanis 45-50 éves korukra a termékenységi korszak véget ér, amire átlagosan 450-500 menstruációs cikluson mennek keresztül. Egy átlagos nő petefészkében több százezer, érésre váró tüszőt találhatunk, ami serdülőkorig csökken, majd az első menzesztől számítva az utolsóig havonta egy beérik ezek közül. Ez egy elég tág időintervallum ugyan, de gyakran közbeszól az élet, és az életvitellel járó kellemetlenségek is.
Manapság ugyanis az állandó stressz, a rohanás, az egészségtelen életmód és egyebek a petefészek korai kimerülésével járnak, de gyakran betegségek is okozhatnak károkat a petefészek állományában, így például az autoimmun betegségek is erre hivatottak, de a kismedence-tájéki gyulladások, fejlődési rendellenességek, nőgyógyászati beavatkozások és egyebek is lecsökkenthetik a lehetőségét a gyerekvállalásnak, így egyre több nő szenved attól, hogy a harmincas éveinek elején már képtelen teherbe esni, mert petefészke egyszerűen kimerült. Éppen ezért alaposan meg kell gondolni, hogy meddig húzzuk és halasztjuk a babakérdést, hiszen hormonális állapotunktól nagyon sok minden függ.
Természetesen a férfiak esetében sem érdemes sokáig halogatni a dolgot, hiszen bár a fiúk általában életük végéig képesek a megtermékenyítésre, ahhoz viszont, hogy ez természetes úton is megtörténjen, minél fiatalabbnak és minél aktívabbnak kell lenni. Általánosságban kijelenthető, hogy 40 éves kor után már a férfiak spermái is egyre lassabbak, egyre ritkásabbak, vagyis képtelenek arra, hogy természetes úton eljussanak a petesejthez, és megtermékenyítsék azt. Ezt vizsgálattal ki lehet szűrni, és életmódváltással még idősebb korban is el lehet érni hatásos változásokat, így a férfiak esetében nincsenek olyan súlyos korlátozások, mint a nőknél, de a magzat egészségében az ő koruk is komoly befolyásoló tényező.
A legtöbb pár egyébiránt bele sem gondol, hogy egészségügyileg kifutnak az időből, inkább saját szabadságukat, szabadidejüket sajnálják, netán nem érzik magukat érettnek egy gyerekhez. Ebben a kérdésben azonban érdemes csak visszagondolni szüleinkre és nagyszüleinkre, akik gyakran már 18-20 évesen gyereket vállaltak, és biztosan nem bánták meg. Hogy mi a helyzet a szabadsággal? Ezzel kapcsolatban csak egyetlen dolgot kell megjegyezni: a gyerek nem röghöz köt, nem hátráltat, a gyerek mindössze értelmet ad az életnek!