Sok szülő hajlamos megijedni, amikor gyermeke bejelenti, hogy van egy barátja, akit csak ő lát. Ettől azonban nem kell félni, ha a kicsi egy képzeletbeli baráttal beszélget és vele játszik, az a világ egyik legtermészetesebb dolga, ami ráadásul rendkívül fontos a gyermekünk számára, ezért nagyon fontos megtanulni, hogy miként kezeljük a helyzetet, máskülönben óriási törést okozhatunk ezzel az apróság számára. Lássuk, hogy miként kezeli a helyzetet egy felelős szülő!
Először is fogadjuk el az új jövevényt
A legfontosabb szabály, hogy ne próbáljunk ellentmondani gyermekünknek, ha képzeletbeli barátot szerzett, azaz mindenképpen fogadjuk el őt. Ha ugyanis mi megtagadjuk, azzal csak tüskét állítunk a gyermekbe, de ugyanez a helyzet akkor is, ha esetleg kinevetjük miatta, hiszen ez szorongást, félelmet szül a piciben. Nem fogja érteni ugyanis, hogy a legjobb barátja miért lett nevetség tárgya, így inkább titkolózni fog előttünk, ami bizony nagyobb baj!
Ha képzeletbeli barát érkezik a családba, akkor biztosak lehetünk abban, hogy okkal van ott. Hogy milyen okkal, azt a mi tisztünk kideríteni, tehát inkább kérdezzünk róla sokat azért, hogy kideríthessük, mi áll a háttérben. Jellemző, hogy a gyermekek valamilyen törés esetén választanak maguknak ilyen cimborát, például valami tragédia, veszteség, a leválás terhe, valamilyen szorongás és félelem, esetleg a válás küszöbére sodródott szülők problémája. Ha az anyuka és az apuka gondosan megismeri a képzeletbeli barátot, a legtöbbször kiderülhet, hogy miért érkezett, így a szülők rengeteget tehetnek azért, hogy a helyzet normalizálódjon.
Soha ne tagadjuk, de ismerjük fel, mikor kell közbelépni
A képzeletbeli játszótárs egy óvodáskorú gyermeknél nem jelent problémát. A legtöbbször a fenti okokkal magyarázható, nem kell megijedni tőle, majd eltűnik, amilyen gyorsan érkezett, azonban fontos felismerni, hogy mikor kell közbelépnünk. Amennyiben ugyanis a rejtélyes barát már az iskolába kerülést követően is ottmarad, a gyerek görcsösen ragaszkodik hozzá, sokkal több időt tölt vele, mint a valóságban, nem akar miatta barátkozni, akkor kénytelenek leszünk közbelépni, de ilyenkor sem tagadással, sokkal inkább szakemberi segítséggel.
Nemcsak a tagadás vagy az erőszakos eltávolítás okozhat gondot a képzeletbeli barát esetén, hanem az is, ha túl közel akarunk kerülni hozzá, méghozzá éppen azért, hogy ezzel manipuláljuk, befolyásoljuk a helyzetet. Mi ne nagyon vegyünk róla tudomást, ne beszéljünk vele, ne invitáljuk külön vacsorázni, mert az komoly zűrzavart okozhat. A gyerekek ilyenkor hajlamosak kizárni a barátot a közös játékból, vagyis csak akkor jön majd elő, ha négyszemközt maradnak, ezáltal azt a maradék kontrollt vagy ellenőrzést is elveszíthetjük, ami eddig jellemző volt. Csak akkor vegyünk tudomást vagy hivatkozzunk a láthatatlan cimborára, ha azt a gyerek kéri, vagy a gyerek erre felhívja a figyelmet, ergo bevonja a beszélgetésbe.
