A gyereknevelés nagyon gyakran rendkívül nehéz szakma, sőt talán a legnehezebb a világon, pláne abban az esetben, ha nem egy áldott jó gyerekkel áldott meg minket az ég, hanem egy türelmetlen, gyakran hisztis csöppséggel. Sok szülő érzi ilyenkor magát úgy, hogy valamit talán elrontott, hogy nincs türelme tovább csinálni mindezt, a mindennapi hisztirohamok szinte kikészítik az idegrendszerét. Hogy a másik gyereke soha nem hisztizik? Jaj, dehogynem, meg kell nyugodni, minden gyerek hisztis, ki kevésbé, ki jobban, de nem kell emiatt aggódni, inkább a helyén kezelni a dolgot.
Egyáltalán miért is aggaszt minket az, hogy a gyerek önmagából kikelve ordít? Nyilván pont ezért, mert az ordítás zavaró, pláne ha pitiáner dolog miatt történik, és akár lázas állapotig tart, esetleg egy egész napon át elhúzódik kisebb-nagyobb intenzitással. Mitől van ez? Ne feledjük: a hiszti mindig valamilyen indulatkezelési zavart jelent a gyermek esetében, tehát a kicsi képtelen kezelni az érzelmeit, és emiatt elveszíti az önkontrollt. Ilyenkor teljesen kikapcsol, hiába próbáljuk, nem tudjuk sem megnyugtatni, sem érvekkel meggyőzni, tehát meg kell akadályozni a dolgot.
A hisztikezelés során meg kell tanítanunk tehát a gyereket arra, hogy a düh nem rossz dolog, csak meg kell tanulni azt kontrollálni és helyesen viselni. Ha a kezelés hatásos, a hisztik ritkábbá válnak és el-elmaradoznak, de ne ringassuk magunkat álmokba, vannak gyerekek, akik még 5-6 évesen is gyakran hisztiznek, pláne abban az esetben, ha valami lényeges változás következik be az életében, például elváló szülők vagy kisebb testvér születése. Bármelyik életkorban is van a pici, fontos belevenni a nevelésbe több hisztikezelő módszert.
