Minden szülő nő egyik rémálma, ha gyermeke farfekvéses, avagy nem akar befordulni a megfelelő, úgymond szülésre alkalmas pozícióba. Amennyiben a farfekvés lehetősége fennáll, az orvosok mindent megtesznek majd azért, hogy megfordítsák a gyermeket. Természetesen mi is nagyon sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk beforduljon a szülőcsatornában.
A farfekvéses baba kapcsán a legfontosabb, hogy ez nem egy szokatlan dolog, bizonyára nem te leszel az első, és nem is az utolsó, aki ezzel találkozik. Ha a gyerek megmakacsolja magát, akkor sincs semmi baj, mindössze biztosan csak császármetszéssel hozhatod világra. A farfekvés lényegében azt jelenti, hogy a baba nem normális helyzetben, fejjel lefelé helyezkedik el a szülőcsatornában, hanem popsival és lábakkal előre. A farfekvésnek háromféle típusát különböztetjük meg. Van a részleges, amikor a gyerek popsija lefelé irányul, lábai pedig be vannak hajlítva. Létezik a teljes farfekvés, amikor a baba lényegében bent "ül" a szülőcsatornában. A harmadik pedig a lábbal lefelé forduló helyzet, amikor a gyerek lábai vagy térdei állnak közelebb a szülőcsatornához a fejéhez mérten.
Amikor kiderül, hogy a baba farfekvéses, az orvosok megkísérlik megfordítani majd. A szülészorvos erre a 37. és a 40. hét között tesz kísérleteket. A művelet az ECV névre hallgat - az external cephalicus versio rövidítése. Ezáltal az orvosok szakszerű mozdulatokkal nyomást gyakorol a hasunkra, hogy így ösztönözzék a babát a megfordulásra. A módszer az első gyermeküket váró nőknél ritkábban hoz sikert, de az esetek kétharmadában az ECV mégis egy bevett, működőképes gyakorlat.
Természetesen az évszázadok során rengeteg házi praktika is kialakult, amelyek segíthetnek abban, hogy miként fordítsuk meg gyermekünket a szülőcsatornában. Az egyik leggyakoribb módja a négykézlábra ereszkedés, ami egy különleges, a gravitációval ellentétes testhelyzetet szül, és arra ösztönzi a babát, hogy a fejét lefelé fordítsa. Naponta többször is érdemes alkalmazni, akár tévézés vagy olvasás közben is. Jó módszer lehet még a torna is. Noha nagy ugrabugrálásokat a terhesség vége felé már nem szabad végezni, de óvatos, oldalirányú kitörésekkel állítólag nagyon jól tágítható a medencebemenet, ami segít a babának a jó irányba fordulni.
Szintén a házi módszerek sorát erősíti a hideg és a meleg váltogatása, ami szó szerint kényszeríteni fogja a babát a helyváltoztatásra. Lényege, hogy egy hideg vizes vagy jeges borogatást tegyünk méhünk tetejéhez, egy meleget pedig az alsó részéhez. Érezni fogod, hogy a kisbaba egy idő után ösztönösen a meleg felé mozdul majd el. Ha szerencséd van, akkor a fejével! Szintén jó módszer még az éneklés vagy a beszéd is. Fontos, hogy a babával már születés előtt is kialakítsunk egy bensőséges kapcsolatot, ezáltal lényegében megbeszélhetjük vele, hogy mi a teendője, hogy mi fog történni, de állítólagosan az irányított zenével is mozgatható a baba a pocakban.