Kezdjük ezt a cikket egy érdekes kérdéssel: neked melyik életed legkorábbi emléke? Nem kell megosztanod senkivel, elég ha magadba nézel és válaszolsz, hogy az a bizonyos emlék vélhetően 3-4 éves korod utánról, vélhetően már óvodás korodból származik. Bár vannak kivételek, a legtöbb emberre ez maximálisan igaz, lévén az első néhány évére senki sem emlékszik, még töredékekre sem nagyon. Hogy mi ennek az oka, illetve milyen folyamatok állnak a háttérben? Az alábbiakban erre a kérdésre szeretnénk válaszolni.
Mindent elfelejtünk
Nagyon érdekes jelenség a tudomány számára is, hogy az emlékeink miként keletkeznek, miként maradnak meg és miként raktározódnak el bennünk, egyáltalán miért törlődnek bizonyos dolgok. Felnőttként szinte mindent elfelejtünk, ami 3-4 éves korunk előtt történt, legyen szó kisebb-nagyobb balesetekről, traumákról, de akár a különféle emberekről is, ezért van az, ha egy gyermek ebben az időszakban elveszti egy hozzátartozóját, akkor még őt is elfelejti, hiába szerették egymást nagyon.
A tudomány a fenti esetleírást úgy nevezi, hogy gyermekkori amnézia. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felnőttként hiába is próbálkozunk, egyáltalán nem tudunk felidézni olyan eseményeket vagy olyan személyeket, melyek akkoriban történtek velünk. Hogy ez miért van így, arról nagyon sok elmélet létezik, az egyik legáltalánosabb pedig az, hogy az emberek azért felejtik el ebből a korszakból a dolgokat, mert még nem tudnak kommunikálni, márpedig az emlékekhez elengedhetetlen a verbális kommunikáció kialakulása.
Persze vannak olyan módszerek, mint például a hipnózis, ami lehetőséget ad arra, hogy bizonyos keretek között - fontos, hogy ezek irányított keretek legyenek - visszahozhatunk bizonyos emlékeket. Ez azt igazolja, hogy a fenti elmélet részben megbukott, hiszen ez azt bizonyítja, hogy az egészen korai emlékeink ott vannak még velünk, csak valami gátolja, hogy fel tudjuk idézni ezeket.
Kicsit logikusabb, de még inkább tudományosabb magyarázat a fenti problematika kapcsán, hogy a jelenséget az epizodikus memória hiányossága okozza, lévén 3-4 éves kor előtt ez nem alakul ki, így sokkal nehezebben idézzük vissza az akkori történéseket. Ennek fényében kijelenthető, hogy fejlődéstani okai vannak a kérdéses jelenségnek, azaz biológiai szemszögből magyarázható ez a probléma. Gyakorlatiasabb vagy elképzelhetőbb példával ezt úgy lehetne leírni, hogy az agy folyamatosan termeli az újabb sejteket, ahogy növekszik a szervezetünk, a régieket pedig ezek elnyomják, a hozzájuk vezető utakat elvágják.
Fals emlékeket is el tudunk hinni
Vannak, akik képesek elhinni azt, hogy vissza tudnak emlékezni egészen apró korukra, aminek az oka az, hogy a fals emlékeket is sajátunkként tudjuk elkönyvelni. A szülők vagy a nagyszülők például olyan sokszor mesélhetnek el nekünk bizonyos emlékeket, hogy azok teljesen a sajátjainkká válhatnak, sőt akár még konkrét képeket is társíthat hozzá az agy, ami nem kizárt, hogy a valós emlékekből lett összeollózva vagy kiszínezve.
