1. A táskád mostantól egy hordozható pelenkázó
Míg korábban tele volt kenceficékkel, dugicsokikkal és fésűkkel, a legextrémebb dolog pedig talán a tampon volt, addig a baba megszületése után egy komplett hordozható pelenkázóvá alakult minden egyes táskád. Ha kinyitod, mert csörög benne valahol a telefonod, akkor előbb egy vagon pelenkán, popsikrémen és nedves törlőkendőn kell átverekedned magadat, méghozzá néhány cumi és babajáték társaságában.
Hanem állandó jelenség a lakásban! Bár egy gyerek mellett még csak-csak rendet lehet tartani, de kettő-három lurkó esetében az anyukák már annyira tapasztaltak, hogy legfeljebb lefekvés után takarítanak össze, történetesen ugyanis nincs különösebb értelme előbb. A szétszórt ruhák és játékok tehát mindennapos jelenséggé válnak a lakásban, így ha eddig nem ismertük volna a rendetlenség fogalmát, akkor majd ezután...
3. Ki az ott a tükörben?
Fogadni mernénk, hogy egy-egy nehezebb időszak, néhány több napon át tartó párórás alvás és nem fésülködés után minden kismama belenézett már úgy a tükörbe, hogy nem ismerte fel saját magát. Ez egyszer-kétszer vicces, de azért többször egymás után már kicsit ijesztő, viszont tanuljunk meg bátran nevetni rajta egy nagyot, mert lesz ez még rosszabb is!
...simán élhető! Persze most nem buzdítjuk az embereket arra, hogy vágják le a fél karjukat, pusztán azon nevetgélünk, hogy vannak olyan korszakaik a kisbabáknak, amikor egyszerűen letehetetlenek. Ilyenkor a kismamák a legkülönfélébb hordozási módszereket és egyéb praktikákat találják ki annak érdekében, hogy fél kézzel tudják elvégezni a mindennapi teendőket, ezáltal még azokat is, melyekről korábban talán elképzelni sem tudtuk, hogy megoldhatók így.
5. Az egyedül kakilás már wellness
Talán nevetünk ezen az alcímen, de ez valójában sokaknak egyáltalán nem vicces. Az egyedül kakilás ugyanis szülés után sok anyukának tényleg luxuskategóriává válik, hiszen a picit bizony oda is be kell vinni, ha nincs otthon senki, és éppen nem az igazak álmát alussza az apróság. Aggodalomra azért persze semmi ok, néhány év múlva normalizálódik a helyzet, de az első 1-3 évben ez bizony igencsak jellemző lesz. Hozzá lehet szokni, csak ennyit mondunk...