1. Neveld felelősségtudatra!
Sok mai szülő ott rontja el a leginkább gyermeke nevelését, hogy nem ad neki felelősségtudatot, mintha természetes lenne, hogy anya és apa mindig ott lesz, és mindent megcsinál helyette. Ez azonban nem lesz mindig így, és az óvodában, de az iskolában csakhamar rádöbben erre a kicsi, és jönnek a problémák, a behívatások gyermekünk vérmérsékletétől függően. Akár szigorral, akár ösztönzéssel, de a felelősségtudat kialakítása fontos!
Egyre több szülő egyszerűen képtelen arra, hogy megbüntesse a gyermekét. Nyilván mindenki szereti a csöppségét, nincs ezzel semmi baj, de ha valami nagy rosszaságot csinált, és elintézzük egy ejnyebejnyével, akkor legközelebb még merészebb lesz, míg végül valóban olyan cselekedetekig nem jut el, melyek akár törvénybeütközőek. A büntetés tehát fontos és lényeges eleme a nevelésnek, és itt most nem feltétlenül a testi fenyítésről van szó, éppen ellenkezőleg!
3. A gyerektől nem félünk!
Egészen szörnyű azt látni, amikor 3-4 éves gyerekek úgy vezetik a szülőt egy-egy hisztivel vagy kitöréssel, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, mert a szülő fél a gyerekétől olyan értelemben, hogy nem akarja, hogy hisztizzen, hogy ordítson, pedig egy gyerek jellemfejlődéséhez ezek a dolgok hozzátartoznak. Egy klasszikust idézve: egy gyerek sem nő fel sírás nélkül, de ha félsz tőle, te még rengeteget sírhatsz miatt a későbbiekben. Ne félj tőle, hanem büntesd meg, ha kell.
4. Nem kell elnézni minden hibáját!
Nincs tökéletes gyermek, aki mindenben jó, és a szülő kötelessége, hogy az alapvető támogatás mellett ezekre a hibákra finoman rávilágítson. Ha ugyanis gyermekünk nehezebben boldogul az iskolában, vagy valamiben elmaradottabb, de úgy teszünk, mintha nem lenne semmi gond, azzal még nagyobb mentális törést idézünk elő benne, mintha a segítség és az ösztönzés mellett felhívnánk rá a figyelmét.
Nemcsak a szülő, a főnök is, aki a szabályokat hozza. Ezek a szabályok rugalmasak, lehet egyezkedni ezért vagy azért, nincs ezzel semmi gond, szülőként is lehetünk engedékenyek, de azt felejtsük el, hogy a gyerek határozza meg a szabályokat. Felejtsük el ezt az idióta liberális gondolkodást és a maximális szabadságot, mert már az óvodában problémásként könyvelik el a gyerekünket, ezáltal járhatunk vele pszichológushoz, sőt vissza is foghatják őt, holott egy kis szigorral ez elkerülhető lett volna.
+1. Ne vedd le a válláról a terheket!
Ha valami nem sikerül a gyereknek, sok szülő azonnal ugrik, tentézik és megoldja a bajt. Nem szabad! A gyereknek ilyenkor nem alakul ki a természetes problémamegoldó képessége, mert tudja, ha egy kicsit hisztizik, úgyis jön apa vagy anya, és segít. Ne csodálkozzunk, ha a kezdetektől ezt a mentalitást közvetítjük felé, akkor később egy engedelmetlen zsarnok válik belőle. Mi tettük azzá!